Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 94. (Budapest, 2001)
Tarentumi votív terrakották: módszertani javaslatok
ség nem esik szükségszerűen egybe a technikai „fejlődés" egy-egy elkülöníthető lépcsőfokával, főként pedig, hogy az egyes csoportok stílusukban sem feltétlenül egységesek. Ugyanakkor nem minden esetben világos az sem, hogy Herdejürgen egy-egy csoportját, vagy alcsoportját egyben egységes koroplasztikai típusnak is tekinti-e, vagyis feltétclez-e mechanikus összefüggést az együvé sorolt emlékek között. Egyedül a harmadik, „c" csoportnál teszi egyértelművé, hogy az oda sorolt tárgyakat egyetlen „széria" négy egymást követő generációjába tartozónak véli, tehát ebben az esetben a „csoport" fogalma számára egybeesik a koroplasztikai típuséval. 32 A csoportot azonban itt is ikonográfiái kritériumok alapján határozza meg: „Gelagerte mit Phiale, meist mit abgesetztem Rand, die auf der leicht gewölbten Fläche der linken Hand ruht"; továbbá: a figura minden esetben gömböcske-koszorúból, diadémából és lótuszvirágközépdíszből álló fejdíszt visel, amelyet „általában" nem szabadkézzel, elemenként építenek a fejhez, hanem az összes többi részlettel együtt a matricából mintáznak. 33 A budapesti T. 176-os és T. 177-es töredékekkel rokonítható terrakotta-figurákat és töredékeket 34 Herdejürgén ebbe a csoportba és a következőbe sorolja. A negyedik archaikus csoport ugyanis, Herdejürgen állítása szerint, nem más, mint a harmadik csoport által képviselt koroplasztikai típus további négy generációja. 3 " 1 A koroplasztikai típusok ikonográfiái kritériumokkal való meghatározása bevett gyakorlat az archaikus és koraklasszikus kori terrakotta-produkciók osztályozásánál. 36 Alapja az a feltételezés, hogy az érintett időszakban új prototípus megalkotását semmi egyéb nem indokolhatta, mint újabb, a korábbiaktól elsősorban ikonográfiái elemeiben eltérő modell létrehozásának az igénye, másképpen fogalmazva: a koroplaszta csakis abban az esetben vállalkozott volna új kreációra, hogyha megrendelő közönsége (mondjuk rituális megfontolásból) az ikonográfiái szkhéma teljes megújítását kívánta tőle; ellenkező esetben a kézművesek megelégedtek volna a már kész alkotás sokszorosításával, és produkciójuk változatosabbá tételére is legfeljebb kisebb-nagyobb szabadkézi változtatásokat alkalmaztak volna, amelyek esetleg másodlagos prototípus-verzióknak és tőlük származó párhuzamos verzió-szériáknak adtak volna életet, de semmiképpen sem változtatták volna meg lényegesen az ábrázolt figura ikonográfiái képét. 37 Két figura esetén tehát az azonos módon leírható ikonográfiái szkhéma egyben a típusazonosság bizonyítéka is. Ez az elképzelés azonban nem számol a kontamináció lehetőségével, vagyis azzal az eshetőséggel, hogy egyes kompozíciók több matrica változtatható kombinációjával 32 Herdejürgen 1971, 3. Uott a 18. jegyzetben: „Die Begriffe "Gruppe" und "Serie" sind in diesem Fall austauschbar", némileg ellentmondásban a főszöveg megfogalmazásával „Die Mehrzahl der Exemplare ... geht auf einen einzigen Archetypus zurück" (az „Archetypus" itt nyilván koroplasztikai értelemben vett prototípust jelent). 33 Uott. 34 Ld. fent: 16-18. és 22-23. jegyzet. 35 Herdejürgen 1971,4: „Vom demselben Archetypus abhängig, führen sie den in Gruppe c vollzogenen Prozess der Vervielfältigung über vier weitere „Generationen" fort és uitt, 23.j.: „...Der Begriff der "Serie" umschliesst in diesem Fall zwei Gruppen." 36 így jár el még a rendkívül kiforrott módszertani elvekkel dolgozó M. Dewailly is a selinusi Malophoros-szentély terrakottáinak feldolgozásakor: Dewailly, i.m . (14.j.), 43: „La division ... en types est effectué à partir de critères purement iconographiques." 37 Vö. Dewailly, /. m. (14.j.), 42.
