Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 94. (Budapest, 2001)

A krokodilokon álló Pataikoszok értelmezéséhez

Atum trigrammával történő írása bizonyíthatóan feltűnik már a 19. dinasztia korában,

69 és később is alkalmazták. Tekintve azonban, hogy a pecsételőkön ez a trigramma III. Thutmosis korától Ehnaton idejéig követhető nyomon, majd egy skarabeuszon II. Ramses korában tűnik ismét fel,

70 Jaeger úgy véli, hogy ebben is a korszak domináns Amon kultusza nyilatkozik meg. Ha itt egymfh - „Szokarisz bárka szánja" - olvasattal állunk szemben, amiből akrofóniával az „m" hangérték olvasandó, (mint megjegyzi, azzal a megszorítással, hogy a kérdéses szó a Wb II. 55,11 szerint a 19. dinasztiától volt használatos), akkor az Imn olvasat is valószínűsíthető. A pecsétet ezek szerint, attól függően, hogy az egyes jelek melyik hangértékét vették tekintetbe, egyaránt olvashatták Atum és Amon neveként. Ez a kettősség talán még szándékolt is volt. Nem ritkák az amphiboliák a szövegekben sem, hogy a teológiai rendszerek sokrétűségének meg tudjanak felelni.

71 Annak eldöntéséhez, hogy a korabeli értelmezés melyik megoldást választhatta nagyobb valószínűséggel, egy következő lehetőség a többi pecsételő Pataikosz amulett lenyomatának vagy háttámla feliratának a vizsgálata. A Pataikosz amulettek jelentós részén nem munkálták meg ezeket a felületeket, ha mégis, akkor (1 ) újévi jókívánság

72 vagy (2) Pth dj c

nh

73 felirat olvasható rajtuk klasszikus hieroglif írással. Van, amikor (3) Amonhoz szól a felirat (\mn-R

( nb njswt, nb tëwj, nbp.t, nb hlsw.t

14 illetve neve kriptográf jelekkel

75

), és van, amikor (4) Atum némely, a Halottak Könyvében

76 és hypokephalokon

77 is megtalálható kriptográf jelekkel írt nevei (és jelzői) fedezhetők fel. Ez utóbbiból több jelcsoport is elkülöníthető,

78 és nem kizárt akár négyféle trigramma együttes alkalmazása sem.

79 Ezek vizsgálata arra mutat, hogy az egyes trigrammák ugyanannak az istennek, Atumnak különböző aspektusait hivatottak meg69 Pl. Yoyotte, J, Jeux d'écriture sur une statuette de laXIXe dynastie, RdÉ 10 (1955) 81-89; Shorter, A. W.. Catalogue of Egyptian Religious Papyri in the British Museum: Copies of the Book of Pr(t)-m-hrw from theXVIIIth to the XXI

Ind Dynasty, London 1938, 39, 44, 51, stb. 70 Cairo, JdE 74594: Jaeger, i.m. (40.j.), 169, 322, 607.J. 71 W. Barta, Zur Verbindung des Atum mit dem Sonnengort Re, GM 64 (1983) 15-18. 72 Daressy, i.m. (7.j.), CG 38.816 73 PI. Daressy, i.m. (7.j.), CG 39.237; Ägyptische Altertümer aus der Skulpturensammlung Dresden. Dresden 1977, 62, 77.k. Aeg. 274 (277.sz.); Berlandini, J., Ptah démiurge et l'exaltation du ciel, RdÉ 46 (1995) 9-41, 5.k., 4.

t.; Vercoutter, J., Objets égyptiens et égyptisants du mobilier funéraire Carthaginois, Paris 1945, 817, 823.

sz. 74 Brüsszel, E.5866 (Dirk Hughe szíves közlése). 75 Pl. Sliwa, i.m. (ll.j.), 54, 78.sz., XIII.

t., vésetét (wdit = j + mhj.t hal = m + nb macska = n + napkorong) Amon-Rének értelmezi; Vercoutter, i.m. (73 .j.), 809, 814, 815.sz. - szokványos hieroglif jelekkel kiírt Amon név. 76 Ryhiner, M. L., A propos de trigrammes panthéistes, RdÉ 29 (1978) 125-137. 77 Varga, E., Napkorong a fej alatt, Budapest 1998, 143, l.k, 2.k. 7S Az általánosan használt jelcsoportok (ld. M.L. Ryhiner [76.j.] és Y. ICoenig [9.j.] cikkei): (1.) napkorong (j'hw) + skarabeusz (ti) + idős ember (ms), (2.) lótusz levél (srp.t) + álló oroszlán (míf) + kos (srjw), (3.) wdlt szem (jrjI jr.t) + hal (tpj I mhj.t) + macska (m>j I nb) I kosár (nb) I napkorong, (4.) wdit + oroszlán + kos?, (5.) két felemelt karú ember egymással ellentétes irányban; de számos ritkább változat is előfordul. 79 Koenig, i.m. (9.J.), 123-132.