Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 94. (Budapest, 2001)

A krokodilokon álló Pataikoszok értelmezéséhez

néző elrendezéshez hasonlóan olyan bővített változatokon szokásosak, ahol a törpe alak körül valamely isten alakjának ábrázolása is megtalálható.

33 A Szépművészeti Múzeum Pataikosz amulettjének talpán három hieroglif jegy látható: fekvő oroszlán, előtte egy függőleges, felül oválisban végződő hieroglifa, majd az állat háta felett egy vízszintes jegy. A véset értelmezésében alapvető kérdés, hogy az vajon az oroszlán és környezete ábrázolásaként fogható fel, vagy egy szokványos hieroglif felirat illetve kriptogram. Utóbbi esetben az egyes jelek által képviselt hangérték akrofon olvasata fejezi ki a pecsét tartalmát. Az oroszlán, különösen szfinx formájában gyakori eleme a pecsét-lenyomatoknak, mind a skarabeuszokon, mind a pecsételő amuletteken.

34 Ebben az alakban ábrázolhattak számos istent/istennőt (bár pecsételőkön rendszerint nem éltek ezzel a lehetőséggel),

35 megjeleníthették a királyt, illetve a királyi hatalmat,

36 jelezhették az oroszlánnak tulajdonított gonoszt elhárító apotropaikus erőt

37 vagy kifejezhették a regeneráció gondolatát.

38 Akrofonikus olvasata a pecséteken: m(3j), vagy «(£>).

39 Az első, függőleges jel ovális felső része világosan kivehető, és bizonyos szögből nézve ez alatt egy-egy keresztirányú vonal egyik fele vehető ki, más szögből pedig mintha jóval lejjebb keresztezné a szárat egy vízszintes. Az oroszlánnal lényegében azonos értékű fekvő szfinx előtt kartus,

40 üresen vagy fáraó névvel, néha ez utóbbi 33 De pl. a CG 38.813 változaton is: Daressy, i.m. (7.j.), XLII.t. 34 Stoof, M., Ägyptische Siegelamulette in menschlicher und tierischer Gestalt. Eine archäologische und motivgeschichtliche Studie, Frankfurt - Berlin - Bern - New York - Paris - Wien 1992, emberfejes skaraboid: 172-174, II.

a és Il.b típus, pávián: 194, 198, II. típus, sólyom: 213, 219, Vila típus; sün: Droste zu Hülfshoff, Vera von, Der Igel im Alten Ägypten. HÄB. Hildesheim 1980, 321.sz. (az Amon-Ré név írásában). 35 Hornung E. - Stähelin, E., Skarabäen und andere Siegelamulette aus Basler Sammlungen, Mainz 1976. 126. 36 Grapow, H., Die bildlichen Ausdrücke des Ägyptischen, Leipzig 1924, 69-73. 37 Wit, C. de, Le rôle ei le sens du lion, Leiden 1951, 84-90; Wit, C. de, Les inscriptions des lionsgargouilles du temple d'Edfou, CdE 29 ( 1954) 29^5. 38 Wit, i.m. (37.j.), 158-172; Hornung - Stähelin, i.m. (35.J.), 126-127. 39 Drioton, É., Trigrammes d'Amon. WZKM 54 (1957) 11-33; vö. Damnas, Fr., Valeurs phonétiques des signes hiéroglyphiques d'époque gréco-romaine I, Montpellier 1988, 230-231, 343. sz., 355.sz. 40 Pl. Hayes, W. C, The Scepter of Egypt. A Background for the Study of the Egyptian Antiquities in the Metropolitan Museum of Fine Arts. II, The Hyksos Period and the New Kingdom (1675-1080 B. C.), New York 1990,87,5. sor, bal oldalról a második, Hatsepszut idejéből, Mn-hpr-R' felirattal, 125, 66.k., 3. sor jobb oldalt, III. Tutmosis kora; Hayes, W. C, Inscriptions from the Palace of Amenhotep III, JNES 10/ 4 (1951) 34.

k., R.26.SZ. - Mn-hpr-R'; Jaeger, B., Essai de classification et datation des scarabées Menkheperré. OBO, Series Archeologica 2, Fribourg - Göttingen 1982, 162-164; Newberry, P.E., Scarabshaped seals (CG 36001-37521), London 1907, CG 36186.