Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 92-93.(Budapest, 2000)

Egy új szerzeményű Sacra Conversazione Ippolito Scarsellától

EGY ÚJ SZERZEMÉNYŰ SACRA CONVERSAZIONE IPPOLITO SCARSELLÁTÓL Az apró felfedezések örömével ajándékozott meg az itt reprodukált kisméretű, réz­re festett kompozíció, amelyre mint a Nagyházi Galéria múlt évi utolsó árverésére beadott müvek egyikére figyeltem fel (73. kép). Bár nincs rajta szignatúra, beható stí­luskritikai elemzés nélkül is nyilvánvaló volt számomra, hogy szerzője más, mint a Scarsellinónak nevezett ferrarai festő, Ippolito Scarsella, aligha lehet. Az árverési ka­talógus már ezt a mester-meghatározásomat közölte, és a képet sikerült is a múzeum­nak az aukción megszereznie. 1 Lengyel László és Kovács Zoltán kollégáim azt már korábban észrevették, hogy nem akármilyen provenienciájú műről van szó. A hátolda­lára festett 138. szám kalligráfiáját igencsak ismerősnek találták, és csakugyan, az Es­terházy gyűjtemény 1820-as inventáriumában ennél a számnál a következő bejegyzés olvasható: „F. Barrozzio: Maria mit dem Jesuskinde, der hl. Marcus und Augustinus. K 11" - I' 1" ", vagyis a Sacra Conversazione Federico Baroccinak tulajdonítva az Es­terházy gyűjteményhez tartozott. 2 A hercegi képtár történetét feldolgozó Melier Si­mon az inventárium kiegészítéseképpen azt is feltüntette, hogy mely müvek és milyen leltári számmal kerültek 1871-ben az Országos Képtárba és onnan végül a Szépművé­szeti Múzeumba, és melyek, kiselejtezve, a pottendorfi kastélyba. Nos, a Scarsellinő­kép az előbbi kategóriába tartozik, 619-es leltári számmal mind Térey Gábor 1906-os leíró lajstromában, 3 mind Peregriny János 1909-es állagjegyzékében szerepel. 4 Isme­retlen velencei festő állandó kiállításra nem érdemesített műveként egészen 1940. ok­tóber 21 -ig őrizték a Régi Képtár tanulmányi gyűjteményében, amikor is, amint a mú­zeum leltárkönyvéből kiderül, igazgatótanácsi jóváhagyással „cserébe adatott Dobay Aurél egy faszobráért". Véletlen egybeesés folytán a kép csaknem ugyanakkor buk­kant fel újra, amikor az Esterházy gyűjtemény egy másik darabját, Giorgio Vasari má­sodik világháborúban eltűnt, majd a hatvanas években kicsempészett Kánai menyeg­zőjét a kanadai kormány visszajuttatta a Szépművészeti Múzeumnak. 1 Nagyházi Galéria és Aukciósház 42. festményárverése. 1999. november 30 - december 1. Budapest 1999, 24. sz. Olaj, réz, 28 x 35 cm. 2 Meiler, S., Az Esterházy Képtár története, Budapest 1915, 203. 3 Térey, G., A Szépművészeti Múzeum Régi Képtárának leíró lajstroma. Budapest 1906, 405. A Ba­rocci-attribúciót itt már a művészettörténeti valóságot sokkal inkább megközelítő meghatározás váltja fel: a raktárban elhelyezett képek jegyzékében 17. század elejei velencei festő munkájaként szerepel. 4 Peregriny, J., Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum állagai. 1. rész, Budapest 1909, 291-292: „Velenczei festő a XVII. századból."

Next

/
Thumbnails
Contents