Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 92-93.(Budapest, 2000)
Herman van Swanevelt rajzai
jelentősebb változásként. 51 Ez időből lavírozott, illetve lavírozás nélküli tollrajzai ismeretesek, amelyeket ugyanaz a részletező, gondos kivitelezés jellemez, mint korábbi tollrajzait, azonban azok frissessége nélkül. A budapesti Sziklás táj alakokkal az úton (70. kép) id. Jonathan Richardson gyűjteményéből származik és mindeddig ismeretlenként szerepelt a Múzeumban, jóllehet kompozíciója és rajzstílusa alapján Swanevelt jellegzetes alkotása. 52 Hasonló kompozíciójú a Folyóparti táj két utazóval lavírozott tollrajz (John és Alice Steiner gyűjteménye), amelyen ugyancsak a kompozíció jobb térfelén elhelyezett hatalmas sziklák és fák képezik a domináns motívumegyüttest. 53 A budapesti rajz bal oldalán a panoráma még tágasabb, de a dombos, folyószelte tájat ugyanúgy hegylánc zárja le a messzeségben. Rendeltetésével kapcsolatban a rézkarctechnikára emlékeztető hosszú, sűrű párhuzamosok és a staffázsalakokkal történt kiegészítés alapján arra gondolhatunk, hogy talán kivitelezésre nem került rézkarc előkészítő rajza, de autonóm alkotásként is elképzelhető. A kompozíció: a csaknem középpontban álló nagy fa és a háttéri messzi kitekintés alapján Swanevelt e rajza az 164o-es évek festményeivel rokon. Swanevelt az 163o-as években inkább a kisebb természetkivágatú, zártabb tájakat kedvelte, amelyeken nincs a messzeségbe irányuló kitekintés. 54 Az 164o-es évekből viszont több, a budapesti rajzéhoz hasonló kompozíciójú festménye ismeretes, így például a Táj utazókkal (Róma, A. Busiri Vici gyűjteménye), Táj magas sziklával (Amszterdam, Rijksmuseum). 55 Az utóbbi képnek sok közös vonása van a budapesti rajzzal nemcsak a motívumok, hanem az egész struktúra szempontjából. Különbség viszont, hogy míg a képen az előtér néhány fényfolt kivételével - árnyékban van, a rajzon az egész tájat erős napfény világítja meg. LJgy tűnik, két hasonló kompozíció különböző megvilágítási változatáról van szó. Swanevelt másik, párizsi korszakából való budapesti rajza, a Folyóparti táj várossal a hegyen (71. kép) a lavírozott tollrajzok csoportjába tartozik. 56 Antonio Cesare Poggitól került Esterházyhoz Swanevelt rajzaként. Kiegyensúlyozott, nagyvonalú kompozíciójának geometrikus alapszerkezete az előbbi rajzénál erősebb klasszicizáló törekvésre vall. Aprólékos, részletező rajzmodora alapján szorosan kapcsolódik a művész rézkarc-előkészítő rajzaihoz az Uffiziben. Legközelebbi analógiája a Táj nagy fákkal és alakokkal (Firenze, Uffizi) (72. kép), 57 amely a budapesti kompozíció álló formátumú, redukált változata. Mindkettőn szerepel a fák tövében háttal ülö pár gyer51 Blankert, i.m. (l.j.) lo3. 52 Ltsz.: K. 58.179. Toll, barna tinta, ceruza előrajz, sárgás papíron, 175 x 277 mm.Vízjel: óra, hasonló Heawood 34o-hez (Párizs), Jonathan Richardson, Sen. gyűjteményből (Lugt 2184). Publikálatlan. 53 Christie's, London 3. May 1979, 48.sz; Old Master Drawings from the Collection of John and Alice Steiner (ed. Alfred Moir), Santa Barbara Museum of Art 1986, 87. sz. 54 A korai képek között kivétel a hágai Táj bibliai alakokkal (Bredius Museum), ld. Blankert, i.m. (l.j.) 185.k. 55 Blankert, i.m. (l.j.) 39, 41 k. 56 Ltsz.: 16o8. Toll,szürke tinta, szürkésbarna lavírozás, 182 x 184 mm. Vízjel: bolondsapka (Heawood 1943 típusa). Irodalom: Németalföldi rajzok, XVI-XIX. század (kiáll, kat.), Budapest 1932, 119.sz. 57 Mostra di disegni fiamminghi e olandesi (E.K..J. Reznicek ), Firenze, Gabinetto Disegni e Stampe degli Uffizi, Firenze 1964, 86.sz., 87.k. (Bartsch 112 rézkarchoz).
