Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 92-93.(Budapest, 2000)

A Ghediből származó reneszánsz freskók restaurálása

tak, a lábfejek nem látszanak mindig jól, de a megmaradt részletekből is kitűnik, hogy az alakok talpra állítása nem volt erőssége a festőnek. A müvek pontos leírásához hozzátartozik, hogy megemlékezzünk az Agostino Barbarigo jelenet alatt lévő feliratról és monogramról. Ezek rajzolatát Pigler közölte,

11 azzal a megjegyzéssel, hogy mintegy 50-60 évvel későbbiek, mint maguk a freskók. E véleményét nem indokolta, ám mostani vizsgálódásunk nyomán megállapíthattuk, hogy a betűkhöz használt színanyag a festmény más pontjain is szerepel. A falképek alsó területein sok bekarcolt betű, felirat van, de a vörössel festett szöveg nem tartozik a látogatói firkák közé, valószínű tehát, hogy egykorú a freskókkal. A képek ikonográfiájának kérdéséhez is szeretnék néhány apró megjegyzést fűzni. Nicolö Orsini zsoldosvezért mindhárom képen térdelő helyzetben látjuk. A Szépművészeti Múzeum gyűjteményének egy másik darabján hasonló beállításban láthatjuk viszont alakját (38. kép). Ez a falkép töredék Krisztust ábrázolja a kereszten, Máriával és János apostollal, Nicolö Orsini pedig donátorként szerepel rajta.

12 Pandolfo Nassini szerint Nicolö Orsini „homo grande et grosso et bello et iustissimo, coronato de virtù et piacevole" volt.

13 Falképeink ábrázolásain robusztus alkatú férfiként jelenik meg elképzelhetjük, ha álló helyzetben látnánk, jelentősen kimagaslana környezetéből (39. kép). A dózse személyének azonosítása nem egyértelmű. Orsini 1495-ben Novara falainál szerzett először győzelmet a velenceieknek, s haláláig maradt szolgálatukban. 1498ban tőlük kapta Ghedit és szomszédos területeit. 1504-ben már itt székelt, itt látogatta meg őt egy bresciai küldöttség, és gratulált ahhoz, hogy kinevezték a velencei csapatok fővezérévé.

14 Ekkor már nem Agostino Barbarigo, hanem Leonardo Loredan volt a dózse. Erre a tényre Nova is rámutatott, és 1994-ben Giovanni Bellini Loredan-portréjának karakterjegyeit vélte felismerni az akkor még meglehetősen rossz állapotban lévő budapesti festményen.

15 Ma már Alessandro Nova is jól láthatná az Agostino Barbarigo képmásokon meglévő jellegzetes, tömött fehér szakállat (40. kép).

16 Feltételezésem szerint Nicolö Orsinit Agostino Barbarigo iránti hálája, s a korábban kezdődött velencei kapcsolat hangsúlyozásának szándéka vezérelte abban, hogy őt ábrázoltassa e jelenetben. Magára a kinevezésre csak 1504 áprilisában került sor, s a jelvényeket díszes ünnepség keretében Marino Trevisan és Leonardo Emo adta át Ravennában.

17 Ez a tény is magyarázhatja, hogy a hadvezér nem a valóságos eseményt akarta dokumentálni, hanem Velencéhez való tartozását. 11 Pigler, i.m. (2.j.) 20-21. 12 Felső-itáliai festő: Krisztus a kereszten, 15. század utolsó harmada. Ltsz.: 1085, méretei: 218 x 115,5 cm. A Pulszky Károly emlékkiállítás katalógusában (Pulszky Károly in memóriám, szerk. Mravik, L., Budapest 1988) a 161. Szám alatt szerepel. Pulszky Velencében, Luigi Resiminitől vásárolta 1893-ban. Leválasztott falkép, vászonra ültetve, dublírozva. Valamikor olajjal átfestették, ezt nagyjából letisztították az 1988-as kiállítás előtt, jelenleg zavaros állapotú festmény. 13 Pandolfo Nassini leírását közli: Pasero, C, Francia, Spagna, Impero a Brescia 1509-1516, Brescia 1958,62. 14 Pasero, i.m. 20. 15 Nova, i.m. (2.j.) 1994, 208. 16 Ld. Giovanni Bellini oltárképének dózse-ábrázolását (Murano, San Pictro Martire templom), illetve Marco Basaiti Agostino Barbarigo-képmását (Budapest, Szépművészeti Múzeum, ltsz.: 102). 17 Pasero, i.m. (13.j.) 63,