Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 92-93.(Budapest, 2000)

„Les Adieux". A Siracusa-festő oszlopkratérja

nincs mód annak az útnak nyomon követésére, amelyet a budapesti kratér (társaival együtt) az athéni műhelyből való elindulásától caerei lelőhelyére, végső ókori állomá­sára érkezéséig megtett. Lehetséges, hogy a sírba került vázákat még Athénban (ami kevéssé valószínű), vagy már Caerében eredeti rendeltetésük szerint is használták. Az is lehet azonban, hogy etruszk vevőik olykor egyenesen a halott útitársának szánva vásárolták meg őket. Mindkét esetben elképzelhető, hogy erre a sírba helyezett krátert nemcsak formája, hanem díszítése miatt is alkalmasnak érezték. Ha így volt, feltehető, hogy a funkciója által hirdetett jelentéséhez a rajta ábrázolt jeleneteknek a kibontakozó Dionysos-Fufluns vallás 80 eszméit megtestesítő, az athénitől független, a polis-öntu­dat hirdetésétől távolálló etruszk olvasata is járult: az eltemetettnek akár az iniciáció gondolatával (tekintet nélkül tényleges végrehajtására), 81 akár attól függetlenül har­cosként való héróizálása, és ennek kiegyensúlyozására az isten ajándékaként kapott és őt megjelenítő, „a mindennapok keservét elfeledtető" ital 82 működésének megjeleníté­se a kómos képében, amely az itt maradottak gyászát az élet elpusztíthatatlanságának ígéretével oldja fel. A vázán megjelenő kép-pár mást jelentett caerei nézőjének a vég­zetes cumaei csata után, mint Salamis és Plataiai után egy athéni polgárnak. SZILÁGYI JÁNOS GYÖRGY 80 Cazanove, O. de, megfontolást érdemlő véleménye szerint a vulcii Fufluns Pachie feliratok az 5. sz. közepéről azt mutatják, hogy az azonosítás ekkor még nem volt egyértelmű (in Dionysos. Mito e mistero [Atti Comacchio 1989], Comacchio 1991, 176). 81 Ahogy Colonna, G. (in Dionysos. Mito e mistero, i.m. 118 skk) és Bruni, S. (Ocnits 4 [1996], 79) gondolja, de egyelőre csak más kultúrákból vett párhuzamok alapján. Óvatosabban fogalmaz Torelli, M.: „Dionysiac message of salvation", a beavatás említése nélkül (többször, legutóbb in The Art of Ancient Spectacle [Proc. of the symposium Washington 1996, ed. B. Bergmann - Chr. Kondoleon], Washington 1999, 154). 82 Eur., Bacch. 282. Ld. Kerényi, K., Dionysos. Urbild des unzerstörbaren Lebens, München-Wien 1976, 58-70; Détienne, M., Dioniso a cielo aperto (ford. M. Garin), Bari 1987, 49-53.

Next

/
Thumbnails
Contents