Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 92-93.(Budapest, 2000)

Egy 21. dinasztiái Amon-pap koporsójának töredéke Thébából

Végezetül tegyük fel újra

87 a kérdést: - milyen vallásikonográfiai „archetípusra" vezethető vissza az elemzett ábrázolás az egyiptomi vallásos ikonográfiában? - milyen funkciót lát el, tehát milyen kapcsolatban van azzal a vallásikonográfiai „archetípussal", amelyből eredeztethető? Megállapíthatjuk, hogy az elemzett ábrázolás és a hozzá tartozó szöveg - amelyek egymással szoros kapcsolatban vannak - ugyanolyan jól megfelel(né)nek egy halotti sztélé funkcióinak, mint koporsófeliratnak. Ennek bizonyítéka az a jó néhány, korábbi időből származó halotti sztélé, amelyre hasonló témájú, sőt gyakran szó szerint megegyező szöveget írtak fel. Mind a jelenet, mind az azt körülvevő szöveg erősen emlékeztet a korábbi halotti sztélékre. Ennél is fontosabb azonban, hogy alkalmas egy halotti sztélé szerepének átvételére. Halotti sztélé hiányában, a Deir-el-bahari-i cacheban lévő helyszűke miatt a lényeges információk hordozói a koporsó falai, a „mitologikus" papiruszok, illetve olyan kisebb halotti felszerelési tárgyak lettek, amelyeket a halott mellé temethettek. A kívánt célt a 21. dinasztiái Théba halotti ikonográfiában két előszeretettel alkalmazott ábrázolási módszerrel érték el: a horror vacui és a pars pro toto^ alkalmazásával. Mitológiai síkon Ozirisz felszáll az isteni bárkára, hogy résztvegyen az abüdoszi U-Peqerben megtartott ünnepségeken (és - többek között - „megigazuljon"). A halotti rituálé során a halott számára lehetővé válik, hogy ugyanezt megtegye: ezt nevezhetjük „rituális síknak". Az „aktualitás" pedig a 21. dinasztiái kortárs számára mindabban mutatkozik meg, amitől ez a jelenet mégiscsak különbözik egy átlagos halotti sztélétől: azzal ugyanis, hogy egy koporsó falára kerül, több új jelentésszinttel gazdagodik. LIPTAY ÉVA S7 Ld. 13.j. KX Niwinski, i.m. (ll.j.) 95.