Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 92-93.(Budapest, 2000)
Egy 21. dinasztiái Amon-pap koporsójának töredéke Thébából
ben is rendszeresen utazott Egyiptomba. 8 1893 és 1909 között egyébként maga a kairói Egyiptomi Múzeum is értékesített 21. dinasztiái koporsókat és papiruszokat, 9 de összességében elmondható, hogy a 19. század végén már csak néhány darab került magángyűjtők tulajdonába, hiszen a fent említett második Deir el-Bahari cache leletanyagának tudományos feldolgozása és nemzetek közötti felosztása után ez legális formában lehetetlenné vált. 10 A 21. dinasztiái Amon-koporsók ikonográfiájának vizsgálata számos nehézséget rejt magában. A közös rejteksírok használatával a sírfestményeknek a halotti kultuszban játszott „szerepét" a koporsók és papiruszok veszik át, a lehető legtömörebb formában összefoglalva mindazt, ami a halott túlvilági boldogulása szempontjából fontos lehet. Az Amon-papság kisajátítja az újbirodalomban királyi privilégiumnak számító halotti könyvek felhasználásának (és átdolgozásának) a jogát. 11 A helyszűke - és a mondanivaló bősége - miatt így különlegesen összetett motívumok születnek. A cél az, hogy megtaláljuk a tárgyalt ikonográfiái motívum és annak vallásikonográfíai előzménye, „teológiai archetípusa" közötti összefüggést, 12 valamint hogy a bonyolult jelentésrendszer egyes jelentéssíkjait sikerüljön elkülönítenünk egymástól. 13 A thébai koporsók és papiruszok 21. dinasztiái készítői számára nyilvánvalóan rendelkezésre álltak különböző - teológiailag ellenőrzött - ikonográfiái minták, 14 amelyeket azonban a koporsók dekorálói elég szabadon variálhattak: úgy tűnik ugyanis, hogy nincs két egyformán díszített koporsó. 15 Többek között ezért nehéz párhuzamokra bukkanni és valamiféle relatív kronológiát felállítani, illetve ebben a vizsgált darabot elhelyezni. 16 Jelen esetben a vizsgálandó darab egy belső (kisebb) koporsó bal oldalából kivágott töredék. Az egész tárgy ismerete nélkül, ebből a fragmentumból kell megítélni, hogy a korszakon belül mikorra datálható, illetve milyen altípusba sorolható. Ikono8 Horváth Judit (/.w. [6.j.] 145-147) Beöthy esetében is a már említett 1896-os tanulmányutat ismerteti elsőként. Köszönet Gaboda Péternek, hogy rendelkezésemre bocsátotta ,y4 kairói magyar kolónia krónikája" címen általa kiadandó mű kéziratát. Ebből ugyanis - Kovács Károly vendéglős életrajza kapcsán - úgy tűnik, hogy Beöthy Zsolt már a múlt század végén „minden télen 1-2 hónapig" az ő előkelő, a felső tízezer által látogatott fogadójában lakott. Ugyanezt erősíti meg Mahler Ede a Vasárnapi Újság 1913-as számában (60. évfolyam, 911. oldal), ahol azt írja, hogy Beöthy 1896 után „évenkint megfordult Egyiptomban". 9 Niwihski, A., DE 20 (1991) 43. 10 Niwihski, i.m. (4.j.) 24. 11 A. Niwihski, JEOL 30 ( 1987-88) 89-106. 12 A. Niwihski, in Funerary Symbols and Religion. Essays Dedicated to Prof. M.S.H.G. Heerma van Voss, J. H. Hok- Kampen 1988, 99. 13 Niwihski szerint a jeleneteken elkülöníthető egy „mitológiai", egy „rituális" és egy „aktuális" szint, vö. GM 49 (1981) 52. 14 Niwihski, i.m. (12.j.) 97. 15 R. van Walsem (The Coffin of Djedmonthuiufankh in the National Museum of Antiquities at Leiden, Leiden 1997, 73-74) fontos megjegyzést tesz arra vonatkozólag, hogy még ugyanannak a készletnek egyes darabjai - külső és belső fedél és alj - is akkora különbségeket mutathatnak esetenként egymáshoz képest, hogy az összekötő kapocs néha csupán a tulajdonos személye, s ha valaki nem tudja, hogy összetartoznak, bizony teljesen különböző daraboknak tarthatja őket. A különbség oka talán a különböző funkcióban rejlik: más és más célt szolgált (más és más dekorációs felületet kínált) a két különböző nagyságú fedél és alj. 16 A további problémákról lásd még a 43. jegyzetet.