Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 90-91.(Budapest, 1999)
Zenélő társaság
A téma persze korántsem számított teljesen újnak a 17. század elején, hiszen már a késő középkori „szerelemkert." ábrázolásokon is találhatunk önfeledten mulatozó, muzsikáló fiatal párokat. Egyes feltételezések szerint azonban a korabeli Hollandiában geselschapjes-nek nevezett „vidám társaság" jelenetek közvetlen ikonográfiái előzményeit nem ezek a kompozíciók, hanem azok aló. századi flamand metszetek és táblaképek alkotják, melyek az érzéki örömöket habzsoló, bűnös emberiséget örökítették meg az Özönvíz vagy az Utolsó ítélet előtt, illetve a bordélyban mulatozó Tékozló fiút ábrázolják ledér hölgyek és kétes barátok társaságában. 5 Bár korántsem biztos, hogy a 17. századi holland életképfestők is mindig ilyen moralizáló célzattal készítették gáláns jeleneteiket, a didaktikus szándék sok esetben legalábbis feltételezhető. A haarlemi életképfestő, Dirck Hals ( 1591-1656) 1621 -ben festett budapesti műve az egyik jellegzetes, korai példája ennek az ábrázolástípusnak. 6 A jelenet szereplőit idillikus környezetben, egy dúsan terített asztal mellett találjuk (82. kép). Mindannyian igen elegáns, a legújabb divatot követő ruhát viselnek. Osztrigát fogyasztanak, bort isznak, közben fesztelenül társalognak, muzsikálnak, vagy éppen egymással enyelegnek. A fiatal társaság tagjai szemmel láthatóan jómódúak, és semmire sincs gondjuk. Baloldalt egy apródruhás fiúcska áll, kezében egy tálcán borospoharakat tartva. Előtte a földön gazdagon díszített borhűtő edény áll, míg mögötte a „pohárszéken" díszes edények sorakoznak a vörös drapériával körbetekert oszlop árnyékában. Témaválasztásában és hangvételében a kép David Vinckboons és Esaias van de Velde 1610-es években készült hasonló témájú müveire emlékeztet, a szereplők színpadias beállítása, kissé mesterkélt póza ugyanakkor a néhány évig szintén Haarlemben tevékenykedő Willem Buytewech hatásáról tanúskodik, akinek életképeiről Dirck Hals olykor változtatás nélkül kölcsönvett egyes motívumokat. Az egymással évődő párok bizalmaskodó gesztusai, a kép jobb szélén ülő két fiatal által megszólaltatott zeneszerszámok, az asztalon látható nagy tál osztriga, vagy az előtérben a földre dobott tollas kalap egyaránt kapcsolatba hozhatók az érzékiséggel, illetve a léha, kicsapongó életmóddal. 7 Ember Ildikó a festmény ikonográfiái előzményeiként az Öt érzéket, illetve a Gyönyörök kertjét ábrázoló allegorikus műveket említette, hozzátéve, hogy Dirck Hals budapesti képén az egyes érzékek megtestesítői nem azonosíthatók pontosan, annak ellenére, hogy öt párból áll a vidám társaság. 8 5 Ezzel kapcsolatban ld. többek között Brown, Ch., Images of a Golden Past: Dutch Genre Painting of the 17th Century, New York 1984, 160; Haak, B., Hollandse schilders in de Gouden Eeuw, Amsterdam 1984. 86-90; Masters of Seventeenth-Century Dutch Genre Painting, i .m. (3. j.) XXVIII; Jan Briels szerint a 17. századi Vidám társaság jelenetekhez a Szerelemkert ábrázolások szolgáltatták a formát, míg a Tékozló fiú mulatozása az etikai tartalmat: Briels, J., Vlaamse schilders in de noordelijke Nederlanden in het begin van de Gouden Eeuw 1585-1630, Antwerpen 1987, 95. 6 Olaj, fa, 34 x 61,3 cm; Szépművészeti Múzeum, Budapest, ltsz. 51.2878. A festményre vonatkozó korábbi irodalomról: Pigler, A., Katalog der Galerie Alter Meister, Budapest 1967, 299. 7 Az osztrigához kapcsolódó erotikus asszociációkkal kapcsolatban lásd: Cheney, L., The oyster in Dutch genre paintings: moral or erotic-symbolism, Artibus et Históriáé 15 (1987) 135-158. 8 Niederländische Malerei des 17. Jahrhunderts aus Budapest, Wallraf-Richartz-Museum, Köln Centraal Museum, Utrecht 1987, 80.
