Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 90-91.(Budapest, 1999)

Kisebb mesterek Rembrandt tágabb köréből

messze eltávolították ettől a kezdeti iránytól: előbb markánsan naturalista trompe-Foeil csendéletek, majd az illuzionizmust klasszikusabban érvényesítő perspektíva-képek és finom életképek festője lett. Tanítványa és az írói tevékenységben is követője, Ar­nold Houbraken volt az első, aki Van Hoogstratent mint az elmélet kiváló ismerőjét, ám kevéssé sikeres megvalósítóját értékelte, 52 de valószínűleg nemcsak ő okolható azért, hogy a modem müvészettörténetírás oly sokáig elmulasztotta ennek a „pictor doctus"-nak a működését minden vonatkozásban feltárni. Az utóbbi két évtizedben a kutatás ezt az adósságot törlesztette: monográfiák 53 méltatják művészetelméleti írását és festői munkásságát, elemzik a kettő összefüggéseit, festményei pedig rendszeresen ott láthatók a fontos nemzetközi kiállításokon. 54 Nem ismeri azonban a szakirodalom a következőkben bemutatandó, magángyűjteményben lévő festményt (79. kép). 55 A keskeny faasztalnál ülő, egymáshoz hajolva beszélgető párt, s mögöttük kancsó bort és poharat hozó fiút ábrázoló képet Jan Steen müvének vélték, a bal felső sarok­ban látható papírlap visszahajló szélén elhelyezett betűk alapján. 56 Stílusát tekintve viszont ez a zsáner jelenet semmi rokonságot sem mutat Steen müveivel. Ellenben a tónusfestés a meleg fóldszínekkel, az általános barnás hannóniában, egy helyen az élénk piros és fehér kontrasztjával hangsúlyozva, a fény-árnyék kezelése a puha sötét részek mélyítésével és a megvilágítás aranyos sugárzásával - sokkal inkább a Remb­randt iskola festői eszközei közé tartoznak. Ugyanakkor nem is „szabályos" életképpel állunk szemben, hiszen a három szereplős jelenet egy olyan vászonképen áll előttünk, mely maga is kép a képben, egy deszka lapra applikálva látjuk úgy, hogy bal felső sarka mélyen visszahajlik, s az ekként szabadon maradt látszat-palánkra egy festett szöggel van feltűzve a már említett papírlap, s rajta bekeretezve fekete-fehérben a fi­gurák (legalábbis az asztalnál ülő pár) csoportja ellenoldalasan, mintegy metszet for­májában megismétlődik. Ez a többszörös „csavar" egyértelműen Sámuel van Hoogstratenre vall, aki a valóság tökéletes utánzásával és a néző becsapásával, azaz érzéki csalódás keltésével akart meglepő hatást elérni. 57 Ennek a későbbiekben ars 52 Houbraken, A. De Groote Schoubwgh der Nederlantsche Konstschilders en Schilderessen,1 -3. Ams­terdam 1718-21,3, 137. 53 W. Sumowski köteteinek (1979 skk., Drawings, 1983 skk., Gemälde - ld. 1. jegyzet) összefoglaló Hoogstraten-címszavai óta jelentek meg: Roscam Abbing, M., Van Hoogstraten. Iconografte van een familie, Amsterdam 1987; Roscam Abbing, M. - Tfiissen, R, De schilder en Schrijver Samuel van Hoogstraten, 1627—1678: Eigentijdse hronnen en oeuvre van gesigneerde schilderijen. Leiden 1993; Brusati, C, Artefice and Illusion: The Arts and Writing of Sámuel van Hoogstraten, Chicago 1995. 54 Holländische Malerei in neuem Licht, Basel 1987; Rembrandt: Der Meister und seine Werkstatt, Berlin - Amsterdam - London 1991-92; De sichtbaere werelt: Schilderkunst uit de Gouden Eeuw in Holland oudste stad, Dordrecht 1992; Leselust. Niederländische Malerei von Rembrandt bis Vermeer, Frankfurt am Main, 1993; Rembrandt: A Genius and his Impact, Melbourne - Canberra 1997-98. " ,5 Olaj, vászon, 65,2 x 50,6 cm. A fényképet a tulajdonos jóvoltából közölhetem, copyright: Laboratorio di Restauro opere d'arte Nicola, Aramengo. 56 A festményt nem volt módomban közvetlenül tanulmányozni, megállapításaimat egy jó minőségű színes ektachrom alapján teszem. A „Sten" (?) felirat eredeti vagy utólagos voltáról így nem tudtam meg­bizonyosodni. 57 Vö. Halm, A., „.. .datzy de aanschouwers schyne te willen aanspreken ": Untersuchungen zur Rolle des Betrachters in der niederländischen Malerei des 17. Jahrhunderts, München 1996, 67.

Next

/
Thumbnails
Contents