Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 90-91.(Budapest, 1999)
Mátyás király és Aragóniái Beatrix budapesti domborműveiről
ládi vonások, a rövid nyak és toka is ábrázolásra kerültek, ugyanakkor a királyné büszke és dacos természete, és kevéssé megalkuvó személyisége is jól tükröződik arcán, de fiatalkori, Bonfini és Galeotto által is említett legendás szépsége már nem fedezhető fel. 69 Az idősödő Beatrix látható tehát a domborművön, és az egyébként ritka, korabeli, és analógiaként megemlíthető özvegy ábrázolások nem adnak okot arra, hogy a fátylat éppen Beatrix esetében ne özvegyi fátyolként értelmezzük. Következésképpen Giovanni Dalmata a királynét megjelenítő domborművet már Mátyás halála után kellett, hogy befejezze. Igaz, szinte általános nézet, 70 hogy a szobrász Mátyás halálát követően elhagyta az országot. Ez a vélemény Ludovicus Tubero 1490-1522 között készült feljegyzésein alapul, amelyekben a szerző megemlíti, hogy Majkovec várát, amelyet Mátyás adományozott Dalmatának művészi érdemei elismeréséül, a szobrásztól elvették a király halála után. Majkovec vára valóban Adorjáni Máté tulajdonába került, és okleveles adat szól arról, hogy ő a szóban forgó várat 1498-ban eladta, de hogy pontosan melyik évben kapta meg, nem tudjuk. 71 A Giovanni Dalmata művészetével foglalkozó kutatás Tubero megjegyzéséből azt a következtetést vonta le, hogy Dalmata rögtön a király halála után elhagyta az országot. Ezt azonban Tubero sohasem állította. A szakirodalomban az is tényként kezelt, hogy Dalmata Mátyás halálát követően Magyarországról Itáliába ment. Okleveles adatok hiányában azonban ez sem állítható biztonsággal. Az 1498-as velencei oklevél a Scuola Grande di S. Giorgio oltárával kapcsolatban megemlít ugyan egy Johanne de Stano da Trau-i, akit Giovanni Dalmatával azonosítottak, de ez igencsak ingatag alapokra helyezett feltételezés. 72 Másrészről kétségtelen, hogy a Carlo Zeno buszt és egy, a padovai Museo Civicóban lévő Madonna relief stílusában közel áll a Beatrixot ábrázoló domborműhöz, és mindkettő Dalmata késői oeuvre-jébe illeszkedik. Ez a két mű azt is sugallja, hogy Dalmata dolgozott valamikor az 1490-es évek közepe táján Velencében. 1497-ben már Trogirban említik, ahogy ezt több oklevél is tanúsítja. 73 A Beatrix domborművön ábrázolt fátyol azt sejteti, hogy Giovanni Dalmata nem hagyta el rögtön Magyarországot Mátyás 1490 tavaszán bekövetkezett halála után, és még egy ideig folytatta itt szobrászi tevékenységet. A Beatrix portré és a Budapesti Történeti Múzeum sírkőtöredéke a mester Magyarországon készült legkésőbbi két müveként értékelhető. 69 Berzeviczy, A., Beatrix királyné (1457-1508), Budapest 1908; Melier, S., Diva Beatrix, Zeitschrift fúr Kunstwissenschaft 8 (1955) 73-80. 70 Csak Roll kételkedett ebben, fent említett monográfiájában (47. j.) 130-132. 71 Csánki D., Körösmegye a XV. században, Budapest 1893, 38. 72 Paoletti, P., L 'architettura e la scultura del Rinascimento in Venezia 2, Venezia 1897, 177, 105. 78. sz. Az oklevélben szereplő név Giovanni Dalmatára való vonatkoztatása nagyon bizonytalan, mivel a szobrászt mindig Duknovich da Trau-ként említik. Vö. Balogh, i. in. (2. j.) 1, 492. 73 1497. február 10. Vö. Balogh, /. m. (2. j.) 1, 492.
