Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 90-91.(Budapest, 1999)

Mátyás király és Aragóniái Beatrix budapesti domborműveiről

Bonfini Mátyás külsejének leírásakor Plutarchos Nagy Sándor életrajzát használta fel, és a görög történetíró egyes fordulatait gyakran szó szerint alkalmazta a magyar király külsejének jellemzésére.

11 Bonfini művének e részlete nem más, mint egy Mátyásra vonatkoztatott irodalmi Nagy Sándor imitáció. Erősen idealizált Mátyás képet festett, egy istenhez hasonló lényt ír le művének e sokat idézett részletében, ahol végül azt is kimondta, hogy Mátyás fizikailag is sok tekintetben Nagy Sándorhoz hasonlított.

12 Mátyás királyt és Beatrix királynét a görög antikvitás óta szokásos módon ábrázolták, egymással szembe néző profilban, buszt formában. Nemcsak a domborművek anyaga, a sötétzöld jáspis háttér elé helyezett fehérmárvány profilképmás azonos mindkét művön, de méretük, antik diptichonokra emlékeztető formájuk és stílusuk azonossága is arra utal, hogy egyidejűleg, egységes koncepció alapján készültek. A két értékes anyag, a márvány és a jáspis használata, valamint az általuk biztosított világos és sötét színhatás ellentétére épülő pontos, a legapróbb részletre is kiterjedő kidolgozásuk révén a művek szinte felnagyított cameo benyomását keltik. Mátyást érett férfiként, vállra omló hosszú hajjal és tölgykoszorúval, a hatalom és bátorság antikvitás óta használatos, az uralkodói reprezentációban fontos szerepet játszó szimbólumával ábrázolták. Rangjának megfelelően öltözete díszes: gyöngyökkel kivarrt ing, prémgalléros köpeny és nehéz, ékkövekkel díszített nyaklánc (27. kép). A király alakjából magabiztosság és méltóság sugárzik. A domborművek szerkezete a háromdimenziós portré büsztökre emlékeztet: a fej, a nyak, a váll és a mellkas egy része került ábrázolásra, és alul mindkét alak horizontális síkkal lezárt. A képmásokat befoglaló mértani forma egy háromszög, amely a rend és kiegyensúlyozottság benyomását kelti. Ez a geometria segítségével is megalapozott szépség esztétikailag, mint jellembeli jóság érzékelhető.

13 A dombormű az Alberti által kidolgozott szépségelmélet értelmében készült, amelynek megfelelően a szépség a szokásos és alapvető mértani formákban rejlik.

14 Mátyás király képmása a domborművön élethűnek, azaz természet után készültnek tűnik, de mégis, egy bizonyos mértékű idealizálás jelenléte kétségtelen. Míg a király arcának jellegzetes elemeit, így kiugró állát és nagy orrát, valamint sörényszerü haját egyaránt hűen visszaadta a szobrász, addig arcának egyéb anatómiai részletei nem kerültek ábrázolásra. A nagyvonalú modellálás a ráncok kisimítását is lehetővé tette olyan mértékben, amely mellett meg a természetim ábrázolás nem szenvedett kárt. A végeredmény azonban olyan királyi képmás lett, amelyen a vonások megszépítettek, és a király jelleme nem tükröződik. A dombonnű ebben az értelemben is a korábbi, 14. századi firenzei típusú portrészobrászat eredményeit követi.

15 11 Borzsák L, A Nagy Sándor hagyomány Magyarországon, Antik Tanulmányok 30 (1983:1) 1-19. 12 Antonius de Bonfinus, Rerum Ungaricarum Decades, szerk. I. Fogel, B. Iványi, L. Juhász. Tom. IV. Lib. VIII. 13 Schuyler, J., Florentine Busts: Sculpted Portraiture in the Fifteenth Century, New York 1976, 4. 14 Alberti, L. B., On Painting, Trans. J. R. Spencer, New Haven and London 1966; Alberti, L. B., De Statua in L. B. Alberti 's kleinere kunsttheorische Schriften, szerk. H. Janitschek, Wien 1877, 199; Schuyler, í. m. (13.j.) 15 Schuyler, i. m. (13. j.) Chapter 1.