Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 90-91.(Budapest, 1999)

Három „megarai" csésze

mertetőjegye a perem mentén húzódó, barázdált szélű lesbosi kymation, mindenekelőtt pedig az edénytestet díszítő lándzsa alakú levelek motívuma, mintegy a műhely „cégjelzése".

7 Kevésbé szokványos a növényi díszítőelemek páratlan számú ismétlődése (5+5), és ugyancsak szokatlan a talprozetta szirmait elválasztó, domború vonallal kettéosztott pálcatagok megjelenése. Egyedülállóak a csésze méretei is, amelyek meghaladják a műhelynek Laumonier által összegyűjtött termékeiéit.

8 Az utóbbi évtizedek kutatásai során bizonyossá vált, hogy a Monogram-műhely Ephesosban működött: számos, a műhelyhez sorolható mintatál került elő itteni lelőhelyekről (Prytaneion, Magnésiai Kapu), mégpedig olyan példányokkal együtt, amelyek más, Délosra lokalizálható műhelyekben készültek (pl. a Ménémachos-, az Apollónios- és a „Szép Gorgófő"-mühelyben.

9 Egy további, szintén a Monogramműhelybe tartozó mintatál-csoportot Samoson találtak meg;

10 ez helyi „fiók-műhelyek" meglétére utalhat, amint azt a legfontosabb „megarai" kerámia-gyártó műhelyekkel kapcsolatban már F. Courby és G. Siebert is feltételezte.

11 Ha a készítés helyének kérdése nagy valószínűséggel megválaszolható is, a Monogram-műhely keltezése továbbra is nehézségeket okoz, csakúgy, mint az ión-ephesosi műhelykör egészének datálása. Az újabb kutatások eredményei alapján, a Laumonier által feltételezett időrendtől messze eltérően,

12 jelenleg az egyes műhelyek hosszú ideig tartó és nagyjából egyidejű működése látszik valószínűnek.

13 Alapvető jelentőségű, hogy a Menemachos- és a Monogram-műhely termékei (az előbbit hagyományosan a Kr. e. 2. sz. közepére, az utóbbit a század végére keltezik) Déloson több helyütt is együtt kerültek elő a szokásosan 88-66 közé datált műhelyek (Philón, Athénaios, a 7 A műhely forma- és motívumkincséről: Laumonier, i.m. (6. j.), 129-133. 8 Vö. Laumonier, i.m. (6. j.), 130. 9 Outschar, UI., Produkte aus Ephesos in aller Welt ?, Bei: Mat. Osten: Arch. Inst. 5, 1993, 49, 7. sz.; Outschar, UI. - Zabehlicky-Scheffenegger, S., „Megarische" Becher, in RCRFragmenta. Beiträge zur Keramik in Ephesos. Herausgegeben anlässlich des XXI. Internationalen RCRF-Kongresses in Ephesos und Pergamon 1998, 10 11. Az „ión" műhely ephesosi lokalizációjának lehetőségét már korábban felvetette Laumonier, i.m. (6. j.), 3. 10 ToccKoç, K.,IIr\XiV£ó prjzpeô "peyapiKüJv" GKVtpùv ano rn Lapo. in V EmarnpoviKrj avvavrqari yia vnv eXXiiviaTiKi] KepapiKt], AOrjvai Athenai 1994,294-301; Uő., Pottery from a Late Hellenistic Samian Deposit, in Hellenistic Pottery from the Aegean, Mytilini 1994, 149-151. 11 Courby, F., Les vases grecs à reliefs, Paris 1922, 358, 365-366; Siebert, i.m. (3. j.), 81; Uő., Les bols à reliefs. Une industrie d'art de l'époque hellénistique, in Céramiques hellénistiques et romaines (Centre de Recherches d'Histoire Ancienne, vol. 36), Paris 1980, 62. 12 Laumonier, i.m. (6. j.), 11-12. Hasonlóképpen feltételes a Laumonier által javasolt abszolút keltezés is (166-69), amely valójában a délosi szabadkikötő datálásának felel meg. Amint azt ugyanis A. Peignard felismerte (La céramique de la Maison des Sceaux, Délos, Thèse de doctorat, Paris 1993, 178, 234. j.), a szigeten kívüli „ión" műhelyek produkciója valószínűleg teljesen függetlenül fejlődött a kykladikus emporiont érintő történelmi eseményektől. 13 A jelenséget (amint az italo-megarai műhelyekkel kapcsolatban már U. Hausmann is felvetette: Phasen und Werkstätten mittelitalischer Reliefbecher, in V Emaxr\povKT] ovvavTt]or\ yia rnv eXXr\viOTiKt] KepapiKn, A8qvat Athenai 1994, 275—276), talán jobban megérthetjük, ha a mester-szignatúrákat inkább mühelyjelzésnck, mintsem az egyes kézművesek személyes jelének tekintjük.