Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 90-91.(Budapest, 1999)
Tagemirmut sztéléje
„(1) Áldozat, amelyet a király ad Ré-Harahti, a nagy isten, az ég ura és az istenek (ura), 2 Atum, 3 (2) a Két Ország és Héliopolisz ura 4 valamint Hepri, az önmagától keletkező számára (3) azért, hogy ök adjanak halotti áldozatot - kenyeret, sört, vágómarhát, szárnyasokat, bort, tejet, (4) tömjént, ruhákat és minden jó dolgot, amiből az isten él - (5) a Hathor(rá vált) igazhangú Tagemirmut, 5 Dzsediszetiuszanh 6 szülöttének Ka-ja (számára)". 7 Az ábrázolás témája és stílusjegyei alapján a sztélé az ún. „bárkás sztélék" (Schißsstele) csoportjához sorolható. 8 Ezek többsége Asszuánból került elő és keletkezésük idejét a szakirodalom a szaiszi kor második felére (Kr. e. 6. század) ill. az ezt követő időszakra teszi. 9 Sztélénk esetében a későbbi keletkezésre látszik utalni a szövegben szereplő „Hathor Tagemirmut" jelölés, amely a görög-római korban női elhunytak esetében időnként az Ozirisszá válást kifejező „Ozirisz NN." formulát helyettesíti. 10 A datálás szempontjából ugyanakkor fontos kritérium lehet az elhunyt nevének képzési formája is: 2 Valószínű, hogy az „ég" (pt) szó után a vésnök kihagyta az ugyanezzel a hieroglifával (Gardiner, Grammar, N 1) jelölt hry praepositio-t, amely több Asszuánból származó, e kategóriába tartozó sztélén szerepel, cf. Kamal, A. Bey, Stèlesptolémaïques et romaines (CGC), Le Caire 1905, 22078, 22106, 22107, 22117, stb. sz. A budapesti sztélé írásmódjával egyező darabok ugyanebből a csoportból: 22075, 22091. 22096, stb. sz. 3 Az istenség neveben a /-jelet csupán barna festés jelzi. Hasonló megoldás látható a 4. sor közepén a ht szó esetében. 4 Var.: „A két Ország ura, a Héliopoliszi", cf. Leclant, J., Recherches sur les monuments théhains de la XXV e Dynastie dite éthiopienne (BE t. XXXVI), Le Caire 1965, 306; El-Sayed, R., BIFAO 78 (1978) 461, (a)j.,stb. 5 Vö. Ranke, H., Die ägyptischen Personennamen I, Glückstadt 1935, 371,24. 6 Izisz neve után a /-jel hiányzik. A névről vö. Ranke, i. in. (Id. 5. j.) 409, 17. 7 Bár a felület sérülése miatt a ka-je\ teljes alakja nem olvasható világosan, megállapítható, hogy előtte a dativus-t jelölő «-jel hiányzik. 8 Részletes felsorolásuk: Munro, P., Die spätägyptischen Totenstelen (ÄF 25), Glückstadt 1973, 77, 5. j. és 254-56. Vő. még: Bosticco, S., Museo Arch, di Firenze, Le Stele Egiziane di Epoca Tarda, Roma 1972, 50-51, 39. sz. (Firenze 2550); Stewart, H. M., Egyptian Stelae, Reliefs and Paintings from the Pétrie Collection III, Warminster 1983, 7, 17. sz. és 10. t. (UC 14357). Sztélénkre: Munro, i. m. (ld. 8. j.) Indexet Addenda, ed.: De Meulenaere, H. - Limme, L. - Quaegebeur, J., Bruxelles 1985, 79 (Assouan). 9 Vö. Munro, i. m. (ld. 8. j.) 78-79. 10 Cf. Erman, A.-Grapow, H., Wörterbuch der ägyptischen Sprache III, Leipzig 1929, 5,13; Lefebvre, G., ASAE 23 (1923) 239; Spiegelberg, W., ZÄS 62 (1926) 27; Drioton, É., ASAE 41 (1942) 22; Bonnet, RÀRG, Berlin 1952, 280; Morenz, S., Das Problem des Werdens zu Osiris in der griechisch-römischen Zeit Ägyptens, in Religions en Egypte hellénistique et romaine (Colloque, Strasbourg), Paris 1969, 81 ; De Meulenaere, H., ZÄS 101 (1974) 112; Daumas, Fr., in Lexikon der Ägyptologie II, Wiesbaden 1977, 1029 és 1032, 50. j. (Hathor); Smith, M., The Mortuary Texts of Papyrus BM /0507, London 1987, 129-31; Herbin, FR., Le Livre de Parcourir l Éternité (OLA 58), Leuven 1994, 12 (P. Berlin 3155); Kákosy, L., Probleme der Religion im römerzeitlichen Ägypten, in Haase, W. - Temporini, H. (Hrsg.), Aufstieg und Niedergang der Römischen Welt Bd. 18.5, Berlin-New York 1995, 3006-3007,stb.
