Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 88-89.(Budapest, 1998)
A Krafft-festmény konzerválása és restaurálása
anyaga csiriz volt, mely porlékonnyá és töredezetté vált. Ezek a rétegek súlyossá, merevvé tették a vékony eredeti hordozót, egyúttal deformálva a festményt is. Ezek eltávolítását kívánatosnak és szükségesnek tartottuk. A korábban szinte automatikus viaszgyantás konzerválás és dublírozási gyakorlat 3 helyett arra törekedtünk, hogy megkeressük annak lehetőségét, hogy mily módon és milyen anyaggal oldható meg az eredeti vászon konzerválása, megfelelő stabilitásának biztosítása és ezzel együtt az elvált alapozóréteg szilárd rögzítése. 4 Több hasonló méretű vászonkép konzerválási tapasztalatait összegezve, azok tanulságait használva dolgoztuk ki a jelen esetben alkalmazott eljárást. 5 A két dublírvászon lefejtése és az eredeti hordozó csiriztől és egyéb szennyezőanyagoktól való megszabadítása után ideiglenes húzószéleket ragasztottunk az erősen roncsolódott vászonszélekre. (Ragasztóanyag: BEVA 371 6 ) Az így előkészített vásznat felfeszítettük az új vakkeretére és a festékréteg helyi konzerválásával egyidőben a nagyméretű vászonkonzerválási eljárások tapasztalatait használva nyújtottuk eredeti méretére. 7 A méretváltozás közel 6 cm volt, így a torlódott festékdarabok ismét helyükre kerülhettek. A japánpapír védőréteg eltávolítását követően végeztük el az alapozási hiányok pótlását, felületi megmunkálását és a vastag, megsárgult lakkrétegek leoldását (57. kép). Az idegen anyagoktól megszabadított festékréteget vizsgálva megállapítottuk, hogy az a szakszerűtlen felcsavarásból adódó veszteségeket leszámítva szinte kifogástalan állapotban maradt fenn. Alaposabb szemlélődés során két különböző időben történt restaurálást különítettünk el. Mindkét esetben beilleszkedő retust alkalmaztak, mely belefestések a tényleges hiányt jóval meghaladták. Öregedésük folytán tónusban és színben elütöttek az eredetitől. Megállapítottuk egyúttal, hogy a művész is több, sajátkezű változtatást (pentimento) eszközölt, melyek között a legszembetűnőbb a vastag aranyláncon függő Aranygyapjas rend, amit a festőművész részben a ruha vörös színére átfestett. Ez festékréteg ma már áttetszővé vált. E tényeket figyelembe véve fokozott óvatossággal kellet elvégeznünk a feltárásokat. Rétegvizsgálatok, oldószertesztek valamint UV és IR vizsgálatok eredményeire támaszkodtunk. Csak azokat a rétegeket távol ítottuk el, ahol egyértelmű volt az átfestés ténye. Érdekességként említjük meg, hogy a nagyobb hiányok tömítését újságpapírral ragasztották le. Ilyent tártunk fel például Rudolf kalapján. A teljes tisztítás után vékony Paraloid B72 oldattal védtük a festett felületet. Ezt követően kezdtük el a speciális konzerválás műveleteit. A vásznat többször beitattuk megfelelő sűrűségre és hőfokra beállított BEVA 371 műgyantával. 8 A teljes száradás 3 Cifka, B., SzMKözl 79 (1993) 121-126. (Ferenc császár magyar királlyá koronázása c. festmény restaurálását 1991-ben Przudzik József végezte.) 4 Berger, Gustav A., Formulating Adesives for the Conservation of Paintings, in Conservation and Restoration of Pictorial Art, N.S. Bromclle and P. Smith ed., London 1976, 179-180. 5 Szentkirályi, M., Munkácsy Mihály Krisztus Pilátus előtt c. óriáskép restaurálása Múzeumi Műtárgyvédelem, MNM, 1995. 24. sz. 35-46. 6 Gustav Berger's Original Formula 371. Cod. 011065505 7 Bóna L, Vágó Pál „A magyar huszárság diadalútja" c. nagyméretű képének restaurálása, Magyar Múzeumok 1997/1. 8 Daly Hartin, D., Michalski, S., Pacquet, C, Ongoing Research in the CCI Lining Project: Peel Testing of BLVA 371 and Wax-Resin Adhesives with Different Lining Supports, in Preprints to ICOM Committee for Conservation 10 lh Triennial Meeting, Washington DC 1993, Vol. 1, 128-134.
