Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 88-89.(Budapest, 1998)
Fra Bartolommeo (két) rajzáról
része még a (hajdani) firenzei Szent Katalin kolostorban volt, egy apáca festő (= Suor Plautilla, Pulisena Nelli) tulajdonában, míg számos hasonló rajzát (molti di simil modo fattí) ekkor már Vasari őrizte rajzkötetében. 7 Minthogy ezekről a rajzokról Vasari 1550ben, a Vite első kiadásában még nem írt, azokat feltehetőleg csak a két kiadás között eltelt tizennyolc év során szerezte meg, éspedig minden bizonnyal ama bizonyos apáca, Suor Plautilla (1523-1588) révén, hiszen Fra Bartolommeo szerzetes- és festőtársa és rajzainak közvetlen örököse, Fra Paolino da Pistoia (1490 körül-1547) ekkor már nem élt. 8 A források egyértelmű tanúsága szerint a Fra Bartolommeo halálától a 16. század közepéig tartó időszakban a festő rajzainak a hagyatéki leltárában felsorolt csaknem teljes gyűjteménye egyetlen tömbben, a San Marco kolostorában, a dominikánus festőműhely birtokában volt. 9 A kolostori festői tevékenység során továbbra is folyamatosan használt rajzok lassú szétszóródása csak a század második felében kezdődött el, s Vasari minden bizonnyal az elsők között jutott néhány kisebb vázlathoz, melyek azonban nyilvánvalóan nem az összefűzött vázlatkönyvekből (12 Libri di disegni tochi di penna et carbone...), hanem a fuzetlen, témák szerint mappákba rendezett vázlatlapok közül kerültek elidegenítésre. A vándorlását végül is a Szépművészeti Múzeumban befejező lap ebben az időben a legnagyobb valószínűséggel a szentek és angyalok alakjaihoz készült tanulmányrajzok terjedelmes csoportjában foglalhatott helyet, melyet szám szerint összefoglalva a hagyatéki lista is megemlít: 275 Charte di sancti et sancte et angeli vestiti. 10 Kissé tüzetesebb szemlélés után hamarosan nyilvánvalóvá válik, hogy az első pillantásra egységesnek látszó vázlatlap, a dominikánus szerzetesek alakjához készült három tanulmányrajzzal, valójában két szabálytalan, később összeragasztott darabból áll. A bal oldali laptöredéken, a bal oldali felső sarokban egy gyors és könnyed vonásokkal felvázolt primo pensieról találunk egy fél térdre ereszkedve imádkozó, egy kereszt vagy egy feszület szárát átölelő szerzetes alakjához. Alatta egy ugyanebbe a pózba állított, minden bizonnyal élő modell után készített tanulmány rajzot, a jobb oldali laprészleten pedig egy további tanulmányt láthatunk, egy ugyancsak térdelő, széttárt karokkal imádkozó, orans gesztusú szerzetes alakjához. Mindkét alaktanulmány Fra Bartolommeo érett művészi korszakának különösen kedvelt rajzeszközeivel, a fekete és a fehér krétával készült - ugyanakkor a vázlatlap két fele között megfigyelhetők kisebb technikai és stiláris különbségek. A bal oldali töredék rajza melegebb mélyfekete tónusú, míg a jobb oldalié áttetszőbb, szürkés árnyalatú; a bal oldali rajz száraz, 7 Vasari, G., Delle Vite de 'più eccellenti Pittori Scultori et Architettori, Fiorenza 1568, Primo Volume della Terza Parte, 40. 8 Suor Plautilla (Pulisena Nelli) művészi tevékenységéről ld. Thieme-Becker XXV (1931), 386, illetve Muzzi, A., in L'età di Savonarola. Fra' Bartolomeo e la scuola di San Marco (kiáll, kat.), Firenze 1996, 262, 87. sz. 9 A hagyatéki leltár V Alee által készített új átiratát idézi Muzzi, A., Firenze fra innovazioni e techniche tradizionali: la Scuola di San Marco, in Disegno italiano antico. Ardsd e opere da Quattrocento al Settecento (ed. M. Di Giampaolo), Milano 1994, 26. 10 Uott. Valószínűleg zömben ebből a „mappából" került Vasarihoz (majd Mariette-hez) a többi hét rajzlanulmány is: például további két szent (Szent Bertalan, Bécs, Albertina, ltsz.: 4875 és Szent Katalin, Albertina, ltsz.: 17596), illetve két angyal alakjához (Párizs, École des Beaux-Arts, ltsz.: 35 és Albertina, ltsz.: 4876).
