Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 88-89.(Budapest, 1998)

Egy karintiai szárnyasoltár szobrai budapesti gyűjteményekben

szobrok közeli analógiájaként felsorolt irscheni oltár ünnepi oldalán találkozunk.

41 Oswald ezen ábrázolások mindegyikén uralkodóként, koronával a fején, egyik kezében jogart, a másikban országalmát tartva - legendájára utaló személyes attribútumával, a hollóval - jelenik meg. Öltözete is fejedelmi, mindenkor bő palástot, alatta általában csak kevéssé látható előkelő ruhát és cipőt visel. Sokkal ritkább, szinte kivételszámba menő Oswald páncélos ábrázolása, melynek a karintiai művekhez legközelebb eső példája a grazi Joanneum 1450 körűire datált, festett, stájerországi eredetű oltárképe.

42 Ha tehát a budapesti királyalak Szent Oswalddal lenne azonosítható, akkor ehhez a meglehetősen ritka, a királyt katonaként, teljes vértezetben bemutató ábrázolási típushoz állna közel. Szobrunkon a királyi palást is hiányzik. Elképzelhető lenne, hogy királyunk jobb kezében zászló volt, ahogy a Joanneum Oswaldjának kezében, vagy esetleg jogart tartott, behajlított bal kézfejével azonban semmiképpen sem tarthatta az országalmát, amely csak kinyújtott tenyérben helyezhető el. Nehezen lennének értelmezhetőek a lábai előtt levő, minden bizonnyal valamilyen attribútum rögzítésére szolgáló lyukak is. A király személyének azonosítása kapcsán még egy, Karintia egyes területein nagy tiszetletben álló, ám - legalább is a megmaradt szobrok tanúsága szerint - ritkábban szereplő uralkodó jöhet szóba: az 1014-ben Rómában császárrá koronázott és 1146ban szentté avatott II. Henrik császár.

43 A szász uralkodóház utolsó tagjaként ő alapította a bambergi püspökséget, építtetője volt az ottani székesegyháznak. Kultuszának egyik központja a Felső-Rajnavidéken, Basel környékén volt, karintiai tisztelete az itt lévő, nagy kiterjedésű bambergi egyházi birtokokkal függött össze. A bambergi püspökség ugyanis éppen tőle kapta a Villachtól Pontebbáig terjedő egész vidéket magába foglaló óriási birtokait, melyek a grófok és hercegek hatalmától is függetlenedtek. Ha e területek művészi termésén bambergi stílushatások közvetlenül nem is érzékelhetőek, a szentkultusz alakulására, Henrik és felesége, Kunigunda tiszteletének átvételére, mégis e hosszútávú és jelentős történelmi kapcsolat adhat magyarázatot

44 Szent Henriket a késői középkorban általában páncélosán, gyakran palásttal a hátán ábrázolták, fején koronával. Kezében gyakran jogart, esetleg országalmát, a késő-gótikus ábrázolások túlnyomó részén azonban templommodellt tartott, amely a bambergi székesegyház és számos más templom alapítására, építésére illetve megadományozására utal.

45 A budapesti király talán azonosítható a kor ideáljának megfelelően lovagi viseletben megjelenő Szent Henrikkel. Egyik kezében tarthatta a jogart, a másikban talán zászlót, vagy mindkét kezével teste elé emelte a templommodellt. De a szobor talapzatán levő lyukak is szolgálhattak a modell rögzítésére. 41 Demus, i.m. (16.j.) 419-420 (St. Oswald im Rosental, 1930 óta Maria Elendben), 295-296 (Kartitsch), 443^446 (Irschen); Kartitsch Lienztől DNy-ra fekvő falu. Késő-gótikus plébánaitcmpolmát Szent Lénárt tiszteletére szentelték. Dehio Tirol, i.m. (20.j.) 393-394; A kartitschi szobrokra vonatkozóan Id. Egg, i.m. (19.j.) 229; St. Oswald im Rosental ld. Dehio Kärnten, i.m. (16.j.) 580. 42 Braun, i.m. (36.j.) 572; LCI 8. 102-104; Biedermann, i.m. (18.j.) 105-107, Nr. 21, 34. k. 43 Schmidt, i.m. (34.j.) 14, 35. 44 Demus, O., Zur mittelalterlichen Kunst Kärntens, in Kärntner Kunst des Mittelalters aus dem Diözesanmuseum Klagenfurt, Wien 1971, 12-13. 45 Braun, i.m. (36.j.) 318; Künstle, K,Ikonographie der christlichen Kunst II. Ikonographie der Heiligen, Freiburg i. Br. 1926, 292-293; LCI 6. 478-481.