Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 88-89.(Budapest, 1998)

Egy karintiai szárnyasoltár szobrai budapesti gyűjteményekben

hely ezen oltártípushoz tartozó alkotásai közül kézenfekvő a seltschachi Szent Szervácius oltárt említeni. Az oltárszekrényben álló püspök szobra a testtartás és a mozdulatok összehangolt ritmusa révén - kissé szabadabb kompozícióban - egységet alkot az oltárszárnyakon dombormüként megjelenő Keresztelő Szent János és a stiláris mintaképek között is megemlített Szent György figurával.

32 További problémát jelent a kutatás számára a feltételezett oltár középső figurájának, a teljes vértezetben megjelenő királynak az azonosítása. A feladat megoldásához az immár adott környezetben és időpontban fellelhető hasonló ábrázolási típusok elemzése vezethet közelebb. Az egyik lehetséges megközelítési mód - a vértezetből kiindulva - a késői középkorban igen elterjedt lovagszentek, katonaszentek ábrázolásainak vizsgálata. E szentek közkedveltségét jól mutatja, hogy számuk a késői középkorban addig szinte ismeretlen alakokkal, esetenként az ábrázolásokon lovaggá átformált mártírokkal is bővült, sőt egyes királyok és fejedelmek ábrázolása is e típust követte.

33 A szentek a kor divatos lovagi vértezetében, pajzzsal, karddal vagy lándszával felfegyverezve, nemegyszer valamilyen szimbolikus szörnyeteget legyőzve jelennek meg.

34 A fiatalabb villachi műhely egyik legreprezentatívabb oltárán, az 1519 és 1522 között már felújított, St. Wolfgang tiszteletére szentelt gradesi főoltáron, az oltárszekrény hátoldalán három ilyen páncélos lovag festett képe jelenik meg. Mintha az oltár szekrényének ábrázolási típusát ismételné meg a hátoldal illuzionisztikus festménye.

35 Középen Szent György, a leggyakrabban ábrázolt, legkedveltebb lovag, aki ezen ideál tulajdonságait a legerőteljesebb, legnyilvánvalóbb módon egyesítette magában. A jobb oldalon a megszokott módon dézsából vizet öntő, zászlót tartó, keresztény hitre tért, s ezért mártírhalált halt római katonai parancsnok, Flórián, a bal oldalon pedig Szent Achatius. Achatius, a keresztény hitre tért pogány fejedelem, egész hadseregével mártíromságot szenvedett az Ararát hegyén Hadrianus császár idején. Az 1500 körüli években gyakran jelenik meg páncélos alakja egyedül, vagy lovagszentek sorozatában, Szent György mellett néha Schreinwachterként is, kezében a mártírhalálára utaló tüskés ággal. A gradesi oltár három egymás mellé állított római katonát középkori lovagszentként bemutató ábrázolása tartalmában és az alakok megformálását és viseletét tekintve, a budapesti szobrok közeli párhuzama. Kézenfekvő lenne tehát a budapesti harmadik lovagot Achatiusszal azonosítani. Előkelő származására utalva Achatius gyakran jelenik meg hercegi, vagy - mint itt 32 Ld. 24.J. 33 LCI 8. 381-382. 34 Schmidt, L., Kunstwerke aus Kärnten als Zeugnisse mittelalterlicher Volksfrömmigkeit, in Kärntner Kunst des Mittelalters aus dem Diözesanmuseum Klagenfurt, Wien 1971, 38. Olykor olyan szentek is megjelennek, akikről majdnem semmilyen biztos életrajzi adat nem maradt fenn 35 Dehio Kärnten, i.m. (16.j.) 178-181; Demus, i.m. (16.j.) 355-372, 435. k.; Fritz, í.m.(16.j.) 34. A szekrényben három egymás mellé állított szent sorakozik, növényi ornamentikával kereteit külön fülkékben.