Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 88-89.(Budapest, 1998)

Egy karintiai szárnyasoltár szobrai budapesti gyűjteményekben

gyenge kvalitású eredetik után dolgozó -, egyértelmű bizonyítéka az ábrázolási típus iránt megnyilvánuló keresletnek. 1912-ben, Szombathelyen, a vasvármegyei mütörténeti kiállításon Széchenyi Rezső gróf állított ki egy 1470 körűire datálható, azóta elveszett és csak fényképről ismert Szent György-szobrot, mely nagy valószínűséggel a nyugati határszélen, esetleg az azzal szomszédos osztrák, esetleg szlovén vagy horvát területeken készülhetett.

10 Korban és típusban, szánnazásban és ikonográfiában, eredeti funkciójukat valamint a gyűjteményben elfoglalt szerepüket tekintve, ugyané körbe tartoznak Kónyi Hugó szobrai is. A magyar amatőrök gyűjteményeiben páratlan összetartozásuk, egységük azonban kiemeli őket a fent említett darabok közül. Kónyi Hugó, akárcsak az eddig szóba került gyűjtők, a Szent György céh tagja volt.

11 „Bankigazgató volt, gyermektelen és elég vagyonos, hogy már fiatalon, az első világháború idejében a magánéletbe vonuljon vissza. Ettől fogva az év jelentékeny részét feleségével külföldön utazgatva töltötte. Mindketten lelkes botanikusok voltak, mindenfelől dísznövényeket, virágokat, cserjéket hoztak magukkal, és a rózsadombi villájuk körül gyönyörű kertet tartottak fenn. Egyben lakásuk díszítésére, a külföldi bolyongásaikban látott szép dolgokra emlékeztetőül, régi bútorokat, képeket, szobrokat, szőnyegeket, ezüstöket, fajanszokat gyűjtöttek."

12 Kitűnő műtárgyaik voltak, így semmiképpen sem számíthattak gyűjteményük legkvalitásosabb darabjai közé a Szent Györgyöt, Szent Flóriánt és egy királyszentet ábrázoló faszobrok (35-37. kép). A szobrok hátoldalára felragasztott, ma is meglévő - „Kónyi Hugó tulajdona" feliratú - egyforma, írógéppel írt cédulák teszik biztossá, hogy mindhárom darab e gyűjteményhez tartozott. Kiállításokon, aukciókon eddigi ismereteink szerint nem szerepeltek, nem tudott róluk a két világháború közti magyar gyűjtőket és gyűjteményeket kitűnően ismerő és feldolgozó Géber Antal sem.'

3 Kettő közülük - a Szent Flórián és a király a második világháború után a Szépművészeti Múzeumba került letétbe, a Szent Györgyl0

Csányi, K.,A vasvármegyei műtörténeti kiállítás katalógusa, Szombathely 1912, 13, 169 sz.: „Szent György. Színezett fa. Magyar. (16. század eleje.) M.: 125 cm. Kiállító: Széchényi Rezső gróf." A megmaradt fényképet Radocsay tette közzé: Ismeretlen és elfelejtett középkori magyarországi faszobrok, Művészettörténeti Értesítő 9 (1960) 11, 27. kép. A szoborra vonatkozó újabb irodalom ld. Radocsay, i.m. (7.j.) 171. Széchényi Rezső grófra vonatkozó irodalom ld. Bártfai Szabó, L., A Sárvár-felsővidéki gr. Széchenyi család története HL, Budapest 1926, 587-588. és Széchényi, V., Töredékek a sárvár-felsővidéki gr. Széchényi nemzetség történetéből, Székesfehérvár 1933, 124—126. 11 A Szent György céh rendes tagjai között volt 1913-ban Back Bernát, Badinyi Zoltán, Csányi Károly, Delmár Emil, Kónyi Hugó, de Divald Kornél, Melier Simon, Petrovics Elek és Radisics Jenő is. Id. A Gyűjtő 2 (1913) 333-339. 12 Géber, i.m.Cl.].) Kónyi Hugó 1867-ben született, az 1940-es évek elején külföldre utazott feleségével, halálozási évét Géber nem ismerte. 13 Kónyi Hugó 1939-ben a Szépművészeti Múzeumnak ajándékozta a Cserényből származó, 1480-90 körűire datálható Madonna-szobrot. (Ma a Magyar Nemzeti Galéria tulajdona, ltsz.: 7843). Ezen hasonló cédula ma már nincsen. Ha a három szobor valóban nem szerepelt kiállításon és aukción, akkor kérdéses, hogy ki, mikor és milyen céllal látta el azokat a tulajdonost megjelölő felirattal.