Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 88-89.(Budapest, 1998)
Giovanni Battista Naldini: Három Grácia Ámorral. Egy firenzei manierista, Botticelli Raffaello és Borghini nyomában
kapcsolják őket. 82 Vénusz ugyanis Április úrnőjének számít, Merkúrt pedig Május istenének tekintették a római naptár szerint. Dempsey kimutatta azt is, hogy noha Merkúr ilyen szerepe a caesari naptárreform után elhomályosult, a reneszánszban mégis több példa bizonyítja, hogy Merkúrt a tavasz istenségei közé számították. Különösen érdekes, hogy ezek közül az egyik ábrázolás éppen egy Medici Katalin tiszteletére rendezett Fontainebleau-i ünnepséggel áll kapcsolatban. Antoine Caronnak egy három részből álló hónap-sorozatából a Tél címűn Merkúr az, aki a tél végét hirdeti és az új évszak érkezéséhez, a következő kép felé átvezet. 83 Ilyen asztrológiai vonatkozás vagy legalábbis hónapokra való utalás antik istenek vagy attribútumaik segítségével általánosabbjelenség annál, semhogy egy olyan kép esetében figyelmen kívül hagyjuk, amelyben ezek az attribútumok szokatlanul jelentős szerephez jutnak. Ez az értelmezés egyben lehetséges magyarázatot is adna arra, hogy a budapesti kép programjának kidolgozásakor - ha volt ilyen -, miért nyúltak vissza a Három Gráciának a Seneca leírását követő és a Primavércm látható igen ritka változatához. Az 1589-es bevonulás éppen április utolsó napjára esett és az azt követő ünnepségek, így az Intermezzi bemutatói is május elsejétől mintegy két héten keresztül zajlottak. Egy olyan festmény tehát, amelyen e két hónap isteneinek jelképei együtt szerepelnek, beleillik az apparato ikonográfiájába. Olvasatunkban a budapesti festmény az uralkodói házasság alkalmából egy új Tavasz eljövetelét hirdeti, amelyben a Harmónia diadalmaskodik. Naldini számára pedig a témához méltó forma megtalálását Raffaello műveinek imitációja jelentette. PÖCS DÁNIEL 82 Dempsey, 1971, i.m. 330. 83 Dempsey, 1992, i.m. 40, 50. j.; Merkúr asztrológiai vonatkozásaihoz ld. még Scorza, 1971, i.m. 65. Medici ünnepségek ikonográfiájának asztrológiai vonatkozásaihoz ld. még Mandel, C, Perseus and the Medici, Storia dell'Arte 87 (1996) 175-178. Az 1589-es házasság apparatójával, a bevonulással, és az intermezzivel legújabban önálló monográfia is foglalkozik, ebben azonban a korábbi trionfókkal mutatott hasonlóságok és különbségek, így a Három Grácia kérdése nem kerül szóba; Saslow, J. M., Florentine Festival as Theatrum Mundi - The Medici Wedding of 1589, New Haven and London, 1996; a Ponte alla Carraia díszítéséről ld. 141-144. és 190-191. (Cat. 2.)
