Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 88-89.(Budapest, 1998)

Giovanni Battista Naldini: Három Grácia Ámorral. Egy firenzei manierista, Botticelli Raffaello és Borghini nyomában

ivekről készített metszetsorozat alapján viszonylag pontosan ismerjük az ábrázolások témáit és az ideiglenes díszek megjelenését. Ekkor is a Palazzo Ricasoli szolgált a Medici-házasságok dicsőítésére. A különbség az, hogy ezúttal a főszereplő nem Hymen volt és más allegorikus szereplők, hanem a korábbi dinasztikus esküvők és Lotharingiai Krisztina Itáliába jövetele. A középpontban Krisztina nagyanyja, Medici Katalin a nagyherceg más őseivel körülvéve jelent meg.

78 Medici Katalin kultuszával kapcsolatban ki kell emelni, hogy már máskor is főszereplője volt ilyen típusú ábrázolásnak. Habsburg Erzsébet 157l-es párizsi esküvői bevonulásán a korábban említett Ponceau-kút csúcsán azért kapott helyet az ő szobra, mert ő volt IX. Károlynak, a vőlegénynek az anyja. Az anyakirálynő alakja alatt éppen a Három Grácia szerepelt (27. kép).

79 A Palazzo Ricasoli előtt 1589-ben felállított díszletek között a Gráciák nem kaptak helyet.

80 Ez annál is különösebb, mert a forrásokból ismert fontosabb firenzei nagyhercegi házassági bevonulások és a francia uralkodóház hasonlójellegű párizsi triumfusai között talán ez lenne az egyetlen, ahol nem szerepelnek.

81 Azon az eseményen, amelyen pedig a leginkább hangsúlyozták az apparato ikonográfiájában is a két dinasztia közös őseit és újraegyesülését. Talán nem túlzás ezek után feltételezni azt, hogy a Három Grácia Ámorral szorosan kapcsolódik a Medici-házasság nagyszabású ünnepségeihez. Az Ámor kezében látható attribútumok, Merkúr és Vénusz jelképei más szempontból támasztják alá a feltételezést. Charles Dempsey a Primavera értelmezésekor felhívta a figyelmet arra, hogy a Gráciák nemcsak kompozícionálisan helyezkednek el a két isten között, hanem egyben össze is 78 Az apparatÓTÓ] készült metszetsorozatot közli: Daddi Giovanozzi, V., Di aleune incisioni deli' Apparato per le Nozze di Ferdinando de' Medici e Cristina di Lorena, Rivista a" Arte 22 (1940) 85-100. 79 Bryant, i.m. 147-149, 24. k. 80 Az 1589. április 30-án tartott házassági triumfus részletes, egykorú leírását adja a díszletek ábráival: Gualterotti, R., Descrizione del Regale apparato per le Nozze Della Serenissima Madama Cristina da Lorena. . ., Firenze 1589. Az eredeti szöveghez nem volt módomban hozzájutni, ezért a Bertela - To fan iban található felsorolásra hagyatkoztam, 69-70; A Palazzo Ricasoli előtt felállított díszlet megmaradt festményeiről fotókat közöl: Philippe, M., Portrait éphémère et théâtre mémoire dans les Entrées florentines (1565-1589), in // ritratto e la memoria - Materiali 2, Roma 1993, 285-333. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül azonban azt a tényt, hogy Naldini 1589-ben már annyira betegeskedett, hogy a Palazzo Ricasoli-ra szánt és tőle megrendelt festmények közül egyet már tanítványa segítségével fejezett be. 81 A század második felében még egy alkalommal rendeztek Firenzében esküvői bevonulást, I. Francesco de' Medici második házassága alkalmából. Erről az 1579-es alkalomról szintén Gualterotti számol be Feste neue Nozze Del Serenissimo Don Francesco Medici Gran Duca di Toscana Et della Sereniss. sua Consorte la Sig. Bianca Cappello (Firenze, Giunti, 1579) című leírásában. A Három Grácia itt is megjelent a triumfüsban, ld. 27-28 (Vaghezze sopra Pratolino... - Vaghezza Prima - Cairo di Venere): Sovra le belle sponde /Del famoso Mugnone. e lied, efldi, e riposati nidi /

Han le Grade..., illetve 40-42: dopo i Tritont vennero le Grade, e dietro aile Grade tre Ninfe, quasi ombre délie Grade..., Venere dato all'una délie tre Grade il suo dorato scettro le commisse, che con esso un cavernoso monte percotesse, che sotto ilpalco de 'Giudici era lavorato... Korábbi példa is ismert, 1502-ből, Rómából, Lucrezia Borgia és Alfonso d'Esté apparatójából. Bernardo Prosperi levele Rómából, 1502. január 1-én Alfonso d'Estéhez: sul 60 (carro triomphale) uno a cavallo a similitudine di quello che ha sancto Giovane Laterano, con quello re a piedi, li altri penoltimi dui carri apresso, cioe e latere, con le grade, e dopo essi carri seguivano..., ld. Teatro nel Rinascimento - Roma 1450 - 1550, Roma 1983, 292.