Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 88-89.(Budapest, 1998)
Giovanni Battista Naldini: Három Grácia Ámorral. Egy firenzei manierista, Botticelli Raffaello és Borghini nyomában
A Primaverával kapcsolatba hozott számtalan forrásszöveg közül ki kell még emelni Poliziano Giostráját, amit már Aby Warburg is idézett: „De Ámor, végezve édes bosszújával, A sötétlő légen át vidáman szállt," 49 Botticelli festményétől eltérően Naldininál valóban a sötét égen repül Ámor. Noha Naldini képei majdnem mindig notturnók, itt azonban ez a leírás is okot adhatott arra, hogy sötét hátteret fessen. 50 Más okból is indokolt Ámor szerepeltetése a budapesti képen Merkúr és Vénusz jelképeivel. Cicero szerint ugyanis, ahogy azt Az istenek természete című müvében írja, az egyik Ámor Merkúr és Vénusz gyermeke volt. 51 Ez, az antik irodalomban máshonnan nem ismert mítoszvariáns a reneszánszban az Amor neveltetése ábrázolásokon éled újjá, többek között Correggio már említett londoni képén és Bertoldo di Giovanni domborművén. 52 Ámor tehát nemcsak azért jelenhet meg a két attribútummal, mert azok a Gráciákra utalnak, hanem azért is, mert egyben „szülei" révén őhozzá is tartoznak. A Három Grácia már az antik irodalomban is, de a neoplatonista firenzei humanista környezetben méginkább valamilyen hármasságon alapuló harmónia, teljesség megjelenítője volt. Ki kell emelnünk a többféle értelmezési lehetőség közül azt, amelyben az ideális hármasságot a Paris ítélete témával állították szembe. A két antik eredetű téma, ahogy azt Nancy Lodge Webbe részletesen bemutatta, Filippino Lippitől Jacopo Zucchiig sokféle módon keveredett a reneszánszban. 53 Naldini festményén is találunk jelet a Paris ítélete ábrázolásokból levezethető vizuális kompilációra. Ez a példa éppen az attribútumai révén szokatlan Ámor alakja. A szárnyas gyermek virágokat szóró és caduceust felmutató kettős szerepének az eredetét Paris ítélete ábrázolásokon talál49 Mafatta Amor la sua bella vendetta, / Mossessi lieto pel negro aere a volo; Aby Warburg: Sandro Botticelli két festménye: a Vénusz születése és a Tavasz, in MNHMOZYNH, Budapest 1995, 42, a részlet Széphelyi F. György fordítása. (Eredetileg: Sandro Botticellis „Geburt der Venus" und Frühling", Hamburg - Leipzig 1893). 50 A Naldini stílusára általában jellemző notturno és a derengő fény legalább egy alkalommal biztosan nem a művész invenciójának az eredménye, hanem Borghini kívánalmainak felelt meg. Borghini a Judit Holofernes fejével című képhez írta elő a következőket: Vorrei che questo quadro, dove si mostra la testa, fussi oscuro etparessi notte da dovero: serive Plinio (eceovi la dottrina in campo), che fu molto celebrato dun ' pittore un fanciullo che soffiava nelfuoco, che quello splendore gli ribatteva nella bocca et per certi muri della casa, come la vostra notte di Camaldoli et ddltri, che nel vostro libro raccontate: ditelo a Batista voi et dateli il modo. A Vasarinak szóló levélben említett két kép Vasaritól egyaránt Jézus születését ábrázolja, az egyik 1538-ból, a másik 1553-ból. Ld. Cecchi, A., Borghini, Vasari, Naldini e la „Giuditta" del 1564, Paragone 28 (1977) 323. sz. 100-107, az idézetet is innen vettem át, (101.). Borghini hivatkozása az idősebb PliniusNaturalis Historia'ykxd, azért érdemel különleges figyelmet, mert, ahogy ezt Bialostocki (akire Cecchi nem hivatkozik) kimutatta, az innen vett részlet a puer sufflans ignes zsánerképtípus irodalmi hátteréül szolgált a 16. század második felétől kezdve. Bialostocki elgondolásához tehát további adalék Borghini levele, amennyiben, ha nem is a pliniusi kompozícióhoz, de az ott leírt különleges fényviszonyokhoz előírásszerűen felhasználták az antik szerzőnek ezt a helyét. Ld: Bialostocki, J., Puer sufflans ignes, in Arte in Europa - Scritti in onore de Edoardo Arslan, Milano 1966; magyarul in uő., Régi és új a művészettörténetben, Budapest 1982, szerk. Marosi Emő, 178-182, ford. Széphelyi Franki György. 51 ...a másik (Cupido) Mercuriustól és a második sorszámú Venustól való..., Marcus Tullius Cicero, Az istenek természete, Budapest 1985, 155, 23/60/, ford. Havas László. 52 Bertoldo di Giovanni: Amor neveltetése, London, Victoria and Albert Museum. 53 Webbe, i.m. 163-173.
