Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 88-89.(Budapest, 1998)
Egy mestermívű Imhotep bronzszobor az Imhotep-kultusz intézményesülésének korából?
Azáltal, hogy e szobrot a szaiszi korra, vagyis arra az időre tesszük, amikor Imhotep intézményes kultusza épphogy megszületve még nem sugárzódott ki Memphisből, szembesülnünk kell azzal a kérdéssel, vajon a névanyag olyan származású családot tükröze vissza, akiknek már e korai fázisban is lehetett alkalmuk közel kerülni, bekapcsolódni Imhotep memphisi tiszteletébe? Mint láttuk az anya, Noferszahmet neve kifejezetten a család memphisi eredetéről tanúskodik, és ez ellen a többi családtag teofor neve sem szól. 69 A (4) nagyanya, viszont mégcsak meg sem idézhető e tanúságtételre, nevének megfej tétlensége miatt. Először itt is az 1989-es restaurálás tett láthatóvá több jegyet, a ^ (hr)-t, valamint a női megboldogultak szokásosan virágcsokorral írt „igazhangú" jelzőjét. 70 Az így kapott, párját ritkító írásmódra és névformára Wessetzky V. a tjí-hr{r) olvasatot kockáztatta meg. 71 Nyilvánvalóan főleg a (#/) jel interpretációján múlhat a megfejtés, amelybe be kell vonnunk a nyelvben végbement átalakulásokból adódó hangértékeket és grafémavariánsokat is. Több irányban folytatott meddő kísérletezés után 72 a megoldást a Mischschreibung jelenségében vélem megtalálni. Két különböző jelentésű, ámde erős konszonánsukat illetően hasonló hangalakú szó amelyeknél e hasonlóság esetleg az időközben bekövetkezett hangtani változások végeredménye -, keveredhet itt össze, szolgálhat egymás lejegyzésére. 73 így keletkezhetett egy elemzésünk szempontjából tanulságos írásvariánsa a „ßj {„megragadja' 1 '') + X-istenség + TÁRGY" névtípusnak azután, hogy atésd hangok artikulációs bázisai a 69 Hamhonszu: bár Honszunak a fő kultuszhelye Théba, azzal együtt Egyiptom több templomában is tisztelték. így „Honszu, a gyermek" formájának papsága volt a memphisi Ptah templomban. Ld. Vercoutter, J., Textes Biographiques du Sérapeum de Memphis, Paris 1962, Text M, 1 sor. (27.din. emlék). (Az 1. dossziéba utalt, feljegyzetlen provenienciájú usébtik esetében, részben a rajtuk lévő Hamhonszu név okán is, a szakirodalom hol Thébát, hol Memphist tételezi fel lelőhelyük gyanánt. Horirdiszu: Horus számtalan szállal kapcsolódik a Deltához, legyen elég itt csupán a Ptahhal, és ,J°tah szeretettjével", Szahmettel való viszonyára utalni. Ptah és Osiris szinkretisztikus kapcsolatainak létrejöttével Horus, Osiris fia egyúttal Ptah fiává is vált, és ez a viszonyrendszer az egyik oka annak, hogy később Horuszt „Szahmet leszármazottjának" is tekintik. 70 Ld. Geßler-Löhr, B., Zur Schreibung von m'J-hrw mit der Blume, GM 116 (1990) 25^13. Eme alkalmazás mód első gyakoribb példányait a 18. din.-ban még férfineveken, Memphis, Heliopolis környékén figyelhetjük meg. A Ramesszida kortól válik e szokás elterjedtebbé, ekkortól viszont nemi szerepváltással a női nevek után lesz kizárólagossá. 71 Wessetzky, i.m. (33.j.). A tjj-hrr névforma ismeretlen, ezért esetleg a ß-hrr „a virág" női névre gondolhatott, amelynek azonban esetünkkel egybe nem vethető írásmódjai vannak. Id. Ranke PAH, 366, 3. 72 Kínálkozott pl. a tjj (fióka, leszámlázott) ? de a tj-lnl-hr „le rejeton d'Horus" csak férfinevekben fordul elő, ld. Thirion, RdE 46 (1995) 185. A „tjj („megragad") + isten + TÁRGY (őket/az országot stb.)" névszerkezet sem felelt meg az itt hiányzó tárgyi vonzat miatt, hiába fedezhető fel e harcias hangvételű kijelentés nagyritkán nőknél, sőt a 26. din.-ban is, vö. Munro, i.m. 283, BM 809 és Thirion, RdE 37 (1986) 132-133. Szóbajöhetne még (a tj> t> miatt) egy ß (nőnemű határozott vagy birtokos) névelővel kezdődő név, mint pl. az idézett tí-hrr vagy pedig egy t>-{n.t)-hr.w (Ranke, PNI, 362, ), de ezeket is el kell vetnünk. 73 A görög-római korban e jelenség különösen gyakori, ld. Felber, H., Mischschreibungen, in Edfu Studien I (hrsg. Kurth, D.) 42-^45; de jóval korábban is megvan, pl. Jansen-Winkeln, K., Spätmittelägyptische Grammatik der Texte der 3. Zwischenzeit, Wiesbaden 1996, 38-39.
