Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 88-89.(Budapest, 1998)

Egy mestermívű Imhotep bronzszobor az Imhotep-kultusz intézményesülésének korából?

amelyet kezdetben építészi szakértelmének, írástudásának köszönhetett, az idők folya­mán egyre újabb elemek járultak, egészen addig, amíg kultúrhérosszá, sőt közvetítő istenné magasztosult. Az Újbirodalomban irodalmi glóriára tett szert - fenn ugyan nem maradt -, intelmek szerzőjeként emlékeztek meg róla 6 és ugyanekkortól tapintha­tó ki az egykori írnoki réteg körében a szokás: céhpatrónusuknak adózva, írnoktálká­juk maradékából néhány vízcsöppet a földre hintettek. 7 A példaképként tisztelt bölcs fokozatosan vált istenné, deifikációjának döntő jelentőségű lépésére a Ramesszida korban került sor azzal, hogy Ptahnak, a memphiszi főisten fiának, vagyis isteni erede­tűnek nyilvánították. Félisteni természete ettől fogva tette alkalmassá őt egy az iste­nek-emberek közti közvetítői szerep betöltésére, s ezáltal még több funkció, „szakte­rület" (pl. orvos, varázsló, asztrológus) tapadhatott hozzá. így egyaránt kérhették köz­benjárását a legkülönfélébb evilági ügyekben (gyermekáldás, gyógyítás, feleségszer­zés), csakúgy mint a túlvilágiakban (regeneráció). Sajnos ez utóbbi korszakról, kultusza kiépülésének, kultuszintézménye(i) felállítá­sának, kultuszképmása (ikonográfiája) kialakításának kezdeteiről rendkívül kevés tud­ható, minthogy az Újbirodalom végétől a szaiszi korig (26. din.) elapadnak a források. Ezért kiemelkedő jelentőségű az az I. Perzsa-kori (27. din.) szoboremlék, melynek szövege szerint mindez legkésőbb a szaiszi korban következhetett be: ugyanis a szob­rot kapó Jahmesz az egyik, az Imhotep templomi kultuszával kapcsolatos címét távoli felmenőjétől, a szaiszi korban (kb. II. Pszammetik alatt) élt ükapjától örökölte. 8 Ez az emlék közvetve nemcsak arra utalt, hogy a szaiszi din. idejében Memphis környékén már léteznie kellett egy Imhotep templomnak (prJmhtp), saját papsággal, hanem az is felvetődött, hogy esetleg Jahmesz családja, papi-írnoki értelmiségi köre volt az, amely a tiszteletet szervezett kultusszá alakította át. Imhotepnek eme, tehát a 7. században már létező szentélyét a történeti Imhotep mindmáig ismeretlen sírjának közelében emel­hették, Memphis necropolisában, az észak-szaqqarai régióban. 9 Imádata a Ptolemaidák alatt öltött nagyobb méreteket, ekkor nemcsak a vele összefüggésbe hozható tárgyi emlékek szaporodtak meg, hanem kultusza - immár az uralkodó dinasztia pártfogását is élvezve - tovább terjedt Memphisből Felső-Egyiptomra. 10 Ha már a kultusz jellegzetes emlékcsoportja, az Imhotepet általában homo legemként mutató votív kisplasztikák esetében az átfogó, szisztematikus feldolgozást továbbra is 6 Posener, G., Les richesses inconnues de la littérature égyptienne, RdE 6 (1951) 31, No.l; Wildung, i.m. (5.j.)&8-ll. 7 Gardiner, A. H., Imhotep and the Scribe's Libation, ÄZ 40 (1902 03) 146. 8 Jahmesz naofor szobra (egykor Berlin, 14765). Állítólag eredetileg VIII. Orbán pápa (1623-44) tulajdonában volt, később a római Palazzo Schiarrát díszítette, ld. Erman, A., Geschichtliche Inschriften aus dem Berliner Museum, ZÄS 38 (1900) 114 ff; Wildung, i.m. (5.j.) § 13. 9 W. B. Emery több évtizedes észak-szaqqarai ásatásainak leletanyagából már a 60-as évek derekán arra következtetett, hogy a sír megtalálása sem késhet soká... 10 Thébában ekkor kapcsolódott Imhotep az istenített egykori építész-írástudó, Amenhotep-Hapu-fía helyi, thébai kultuszába. Maga a tisztelet egészen Egyiptom déli határáig, így Elephantinéig ld. Laskowska­Kusztal, E., Imhotep d'Elephantine,Ä£4/n, München 1985, 281-287; ill. Philae-ig ért ld. Török, L., Egy ókori bölcs utazásai. A Fejérváry-Pulszky gyűjtemény Imhotep-szobra, in Pulszky Ferenc (1814-1897) emlékére, Budapest 1997, 39. (főleg 46.j.).

Next

/
Thumbnails
Contents