Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 87. (Budapest, 1997)

Matteo Civitale női mellszobrának ikonográfiájához

attribútum nélküli reneszánsz portrébüsztök esetében.

8 Ugyanis a 15. század húszas éveitől kezdve nem ritka a szentek világias, individuális jellemvonásokkal történő ábrázolása, ami - hacsak feliratból vagy egyéb körülményből nem derül ki - felettébb megnehezíti nemegyszer már annak az eldöntését is, hogy az ábrázolt vajon világi személy vagy szent lehetett.

9 Ami szobrunkat illeti, jóllehet tipológiailag a hordozható, szabadon álló középkori büszt-ereklyetartók leszármazottja, úgy tűnik azonban, hogy ez a felismerés nem visz közelebb ikonográfiájának meghatározásához.

10 A budapesti mellképhez mind arctípusban, mind az oldalt hullámosan leomló haj megformálásában is rendkívül közel áll egy festett terrakotta szobor, melynek reprodukciójára a londoni Conway Library fotótárában bukkantam (27. kép).

11 Ebben az esetben kétség nem fér ahhoz, hogy a szobor térdeplő Máriát ábrázol, mely vagy egy Szent Család, vagy egy gyennek Jézust imádó Mária kompozíció része lehetett. Matteo Civitale ill. követői számtalan hasonló szoborkompozíciót készítettek. Ilyen például a bostoni Isabella Stewart Gardner Museumban őrzött változat is (28. kép).

12 Mária ezeken a kompozíciókon - csakúgy, mint a szintén ugyanebben a körben készült Angyali üdvözlet együtteseken - egyszerű ruházatú, kibontott hajú vagy kontyos, fejkendő nélküli fiatal parasztasszonynak van ábrázolva.

13 A lazán kibomló haj, a Matteo Civitale Madonnáira jellemző lesütött szemű, alázatosságot sugalló, érzelmes arckifejezés mind jellemzői a budapesti mellképnek is. Joggal vélhetjük így ezek után szobrunkat is Matteo Civitale világias Mária-típusához tartozónak. Ugyanakkor felmerül a kérdés, hogy készültek-e akkoriban a budapestivel tipológiailag megegyező, attribútum nélküli Mária mellképek, vagyis ikonográfiailag lehetséges volt-e az ilyen típusú ábrázolás. A kérdés megvilágításához vegyünk szemügyre egy Mino da Fiesole által az 1450-es évek végén faragott márvány női mellképet, melyet a washingtoni Kress gyűjteményben őriznek (29. kép).

14 A washingtoni szobor kutatástörténete is jelzi, hogy ennek a típusnak a meghatározását illetően az ikonográfiái bizonytalanság korántsem elszigetelt jelenség, hiszen a szakirodalomban válta8 Az itáliai reneszánsz portrébüsztökhöz ld. Bode, W., Die Ausbildung des Sockels bei den Büsten der italienischen Renaissance, Amtliche Berichte aus den preuszischen Kunstsammlungen 40 (1918-1919) 100-120; Burckhardt, J., Skulptur der Renaissance, in Jacob Burckhardt - Gesamtausgahe, Stuttgart 1934, XIII, 302 skk.; Keller, H., „Büste" in RDK, Stuttgart 1937, III, 255 skk.; Lavin, I., On the Sources and Meaning of the Renaissance Portrait Bust, The Art Quarterly 3 (1970) 207 skk. 9 Például Donatello 1424 körül készített, St. Rossorét ábrázoló ereklyetartó mellszobrának realisztikus vonásai inkább a világi portréra jellemző individuális jellegzetességeket hangsúlyozzák (Museo di San Matteo, Pisa). Ld. Janson, H. W., The Sculpture of Donatello, Princeton 1957, 56-59. 10 A középkori buszt ereklyetartókhoz ld. Braun, J., Die Reliquiare des christlichen Kultes und ihre Entwicklung, Freiburg i. B. 1940, 413 skk.; Kovács, É., Kopfreliquiare des Mittelalters, Budapest 1964. 11 A szobor őrzési helyéről a fénykép nem tájékoztat. 12 London, Conway Library fotótára. Neg. B 683. 13 A New York-i Metropolitan Museum mind a Szent Család, mind a Jézus gyermeket egyedül imádó Mária kompozíciókból is őriz egy-egy változatot. Ugyanitt található egy Mária szobor is egy Angyali üdvözlet együttesből. Ld. Schubring, i. m. (4.j.) 207a, 211 és 212a kép. Mária Annunziata szobor ismert a mugnanói S. Michèle templomból, ehhez Id. Seymour i. m. (4.j.) 110A kép. 14 Middeldorf, U., Sculptures from the Samuel H. Kress Collection. European Schools XIV-XIX Centuty, London 1976, 25-27, korábbi bibliográfiával.