Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 87. (Budapest, 1997)

Fuit enim Maria liber. Megjegyzések az író gyermek és a tintát kiöntő ördög ikonográfiájához

író evangélistát látjuk; az előző esetben a sas tartja, a másodikban az ördög kiönti tintáját.

88 A francia miniatúrák képhagyományából merítő D. Bouts rotterdami táblaképén is az In principio erat verbum et verbum erat apud deum et Deus erat verbum Joh. I. VI. szavak olvashatók - ennyi és nem több: a Szent János háta mögött ólálkodó ördög ellopta tintatartóját, és most önti ki annak tartalmát.

89 Van Gelder, nem találván írott forrást a tinta kiöntéséhez, Aranyszájú Szent János legendájának egy ritka epizódjával hozza kapcsolatba az ábrázolást. Erről az epizódról két forrásból tudunk: egy bizonyos Renaut vagy Renaus nevü költő négy 13. századi kéziratban fennmaradt müvéből, és egy misztériumjáték 15. század eleji leírásából. A történet idevágó részletének lényege, hogy a szentet igazságtalanul elítélték, egy szigetre száműzték, ahol írni szeretett volna, de az ördög kiöntötte a tintáját. Végül nyála arannyá változott, úgyhogy mégis tovább tudta folytatni munkáját. Van Gelder a legerősebb analógiát Evangélista Szent János patmoszi epizódjával abban látja, hogy Aranyszájú is a Madonna látomását akarja leírni.

90 Azonban erről csak a 15. századi verzióban van szó: a korábbiban egyszerűen csak írni akar; ennek segítségével próbálja - igazi intellektuelként - megőrizni ép elméjét nyomorúságában.

91 Számomra nem meggyőző van Gelder végkövetkeztetése, miszerint „a motívum a XIV. században Aranyszájú Szent János legendája egy francia verziójának szövegéből került át János apostol képi ábrázolásaiba."

92 Aranyszájú Szent János életének ezt az epizódját csak a misztériumok színpadán játszották el, a képzőművészetben sohasem ábrázolták. Ha mégis hatott ez a legenda az evangélista ábrázolására, ha ismerték ezt a történetet a 14. század végi francia udvarokban (erre nincs bizonyíték), akkor is kellett valami, ami aktualizálja, valami, ami besegített abba, hogy az egyik szent csak szövegváltozatban létező legendájának egy epizódját átvigyék egy másik szent ábrázolására. Aligha véletlen egybeesés, hogy Evangélista Szent János tintájának kiöntése a miniatúrafestészetben egy időben és egy helyen jelenik meg az író gyermek ábrázolásaival. Ez utóbbi esetben az ige mintegy beírja magát anyja szűzi ölébe. Az inkarnáció és a könyvtekercsbe írás közös nevezője az, hogy a szellemi konkretizálódik. Ez az, amit az ördög meg akar akadályozni. Amikor nem hagyja leírni János evangéliumának kezdetét, akkor ő is az ige, illetőleg az írás mágikus erejével operál. Abból indul ki, hogy ha Szent János nem írja le az igét, akkor az nincs is; nincs, ami testté váljék. Abban reménykedik, hogy elkerülhető az inkarnáció, ha ő megakadályozza a caro factum est leírását. Sí< Bécs, Österreichische Nationalbibliothek, cod. 1855 fol. 13

v. m Rotterdam, Museum Boymans Beunirigcn, Inv. N°1083, van Gelder, i.m. 2. kép. 90 Van Gelder, i.m. 181. 1)1 «Forment Ii plaisoit l'eseripture, / Son fain oblie pour la joie." Ld. Weber, A., La Vie de Saint Jean Bouche d'Or, Romania 6 (1877) 335 (394-5. sor). 92 Van Gelder, i.m. 181, kiemelés tőle. A 15. század eleji misztériumjáték leírása esetében már nyugodtan számolhatunk a képek, az Evangélista tintáját kiöntő ördögöt ábrázoló képek hatásával.