Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 87. (Budapest, 1997)

Fuit enim Maria liber. Megjegyzések az író gyermek és a tintát kiöntő ördög ikonográfiájához

Jobbjával tartja felöltözött gyermekét, aki bal lábát csupasz jobb térdére helyezi, jobbjában hosszú, üres írásszalagot tart. Jézus balját előrenyújtja, de nem a tintatartót akarja elérni, hanem megfogja anyja köpenyének szélét. Az előtér jobb oldalán két angyal érkezik, az első almát nyújt a gyermeknek, és megfogja az írásszalag végét, a másik gyümölccsel teli tálat hoz. A bécsi miniatúra szegélyén zenélő angyalok láthatók.

52 Az említett esetekben tehát Mária teste előtt felemelve tartja a tintatartót. A gyermek nem ír.

53 Parkhurst azt gondolja, hogy a tintatartó a mell tejét helyettesíti.

54 Véleményem szerint közelebb jár az igazsághoz Verdier, aki a baltimore-i tondo kapcsán ezt írja: „a szimbolikus realizmus... az íróeszközöket az Ige teremtő varázsával ruházza fel."

55 Hogy honnan került Mária kezébe a tintatartó, arról az utolsó fejezetben lesz szó. Vajon ugyanaz-e a korai tintatartós Madonnák értelme, mint a korai író gyermeké? Úgy tűnik, hogy az oxfordi hóráskönyv és a baltimore-i tondo az író gyermek eredeti értelméből elsősorban a közbenjárás gondolatot veszi át. Az előző esetben sem könyv, sem írástekercs nem utal a megtestesült igére, az utóbbiban sem hangsúlyos a Jézus baljában levő papírdarab. A Bedford Mester két miniatúráján más a helyzet. Itt ugyancsak hangsúlyos az írástekercs, azonban ezt a szalagot most nem Mária tartja, hanem Jézus kezéből tekereg az egyik angyalhoz. Ez a tekercs nem a Szűz szeplőtelen ölét jelenti. Azt gondolom, hogy ez a típus - de csakis ez - illusztrálja Ringbomnak és Gorissennek a Hodegetria kibontott tekercsével kapcsolatos tételét.

56 A trecento Hodegetria-ereaetü feliratos tekercsén a leggyakrabban Jézus kinyilatkoztatása olvasható: Ego sum lux mundi (János 8,12); Ego sum alpha et o, princípium et finis (Apok 1,8); Ego sum via, Veritas et vita (János 14,6) stb.

57 A Bedford Mester két miniatúráján a szalag mintha Jézus testének meghosszabbítása volna. Úgy gondolom, hogy ezekben az esetekben az ókeresztény törvényt adó, illetve Mennybe emelkedő Megváltó nyitott írástekercsének prolepsziséröl van szó. Ezeken Krisztus a tekercset - amit a római császártól örökölt - önmaga, illetve az őáltala képviselt új evangélium kinyilatkoztatásaképp kinyitja, megmutatja, továbbadja.

58 52 A londoni kompozíció lényeget tekintve ugyanilyen; a fő ábrázolás képmezője kevésbé hosszúkás. A széleken a zenélő angyalok helyett Mária életéből vett jelenetek kaptak helyet. 53 Kivéve az elpusztult vagy elveszett barcelonai miniatúra esetét, ahol azonban nem Mária tartja, hanem egy angyal hozza a tintatartót. (Rég. Barcelona, S. Maria del Mar. Meiss, i.m. (41.

j.) vol. II. 280. kép). 54 Parkhurst, i.h. (4.j.) 302-303. Egy 1420-30 közé datált párizsi hóráskönyvben, amit részben a Bedford Mester, részben a Müncheni Legenda aurea Mestere díszített miniatúrákkal, a Mária tizenöt öröméhez szóló imádságot szoptató Madonna ábrázolás kíséri. A koronás Mária baldachinos trónon ül, lába alatt párna, mellette két angyal. Baljával szopó gyermekét tartja, jobbját oly módon emeli fel, ahogy a tintatartót a korabeli Madonnák. Hogy ebben az esetben is ez-e a helyzet, az a reprodukció kis mérete miatt nem látszik. Ld. Sotheby's Western Manuscripts and Miniatures. London, Tusday 18th June 1991, 214-220. N°133. 55 Verdier, i.h. (14.j.) 249. 56 Ld. a 10, 13, 62. jegyzetet. 57 Ez az utóbbi felirat olvasható a később tárgyalandó berlini tintatartós Madonnán kívül pl. B. Daddi sicnai képén (Siena, Museo Civico N°73), Lippo Mcmmi 1320 körül festett Madonnáján (Siena, S. Clemente ai Servi) stb. Sok példát sorol fel Gorissen, i.m. (12.j.) 248-250. 58 A Santa Sabina 5. századi kapuján levő Mennybemenetel / Maiestas domini ábrázoláson az Ichtys formula (Jézus Krisztus, Isten fia, Megváltó) olvasható rajta. Schiller i.m. (12.j.) vol. III, 149, 458. kép.