Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 87. (Budapest, 1997)
Fuit enim Maria liber. Megjegyzések az író gyermek és a tintát kiöntő ördög ikonográfiájához
meg nekünk, mint lepecsételt levél, melyben a Fiú titkai és mélységei rejtőznek. Szent testét tiszta lapként átnyújtotta, és az ige erre, testileg, ráírta saját magát. A Fiú az ige, és ő ( Mária)... a levél, kiáltal az egész világnak megbocsáttatott." 27 Krétai András püspök (t740) az Esaiás 29,1 l-ben említett bepecsételtetett írást olyan kódexként értelmezi, ami teljesen új titkot rejt magában. Az isteni ige, „emberi fajta vesszővel" , beíratott ebbe a kódexbe, Máriába. 28 Petrus Cellensis (t 1183), a 12. századi bencés mozgalom egyik fő képviselője, Máriát olyan könyvnek nevezi, aminek külső oldalára alázatossága, belsejére pedig szüzessége van ráírva. 29 A Mária-könyv az „első ember pergamenjéből" készült, azaz az eredendő bűntől piszkos és durva bőrből. Ezt a bőrt az erények tisztították meg és készítették elő a „láthatatlan írnok" számára; a bátorság és az erő eltüntették róla a bűn következtében kinőtt szőrzetet, a fegyelem és a mértékletesség volt a habkő, ami végérvényesen eltávolított minden Ádámtól örökölt tisztátalanságot. Az igazságosság meghúzta a vonalakat, azaz vezette Mária lépteit az Úr igazságosságának rejtett útján. A bölcsesség volt az író kéz, a tintatartó és a tinta pedig a dávidi faj tüskéiből készült. 30 A Szentlélek gondoskodott a kézirat művészi kivitelezéséről; az elkészült könyvet végül bekötötték a fegyelem és a hit szíjaiba. 31 A középkorban Albertus Magnusnak (f 1280) tulajdonították Ricardus de S. Laurentio De Laudibus B. Mariae című írását. A szerző Máriát olyan könyvnek nevezi, melynek Mária erényei a betűi, Krisztus a tartalma, és a Szentlélek írt bele az emberi halandóság fekete tintájával. 32 Egy tévesen Heinrich von Meißennek (Frauenlob, ti318) tulajdonított dalban Mária az Apokalipszis 5,1 hét pecséttel lepecsételt könyveként mutatkozik be. 33 Ernst von Pardubitz (f 1364) prágai érsek Máté 1,1 Liber generationis-át azonosítja Máriával: Isten ujja írta bele az Esaiás által megjövendölt Messiást. 34 Johannes Milicius von Kremsier (t 1374) cseh teológus Máriát Istentől megáldott könyvnek nevezi, amibe hittel és igazsággal írt a Szentlélek; ez a bonus liber nemcsakhogy tartalmazza a hit és az erény szavait, de 27 Kalinowski, i.h. (18.j.) 166. 28 Homiliall. in nativitatem B.V.Mariae. PG, 97, 869 idézi: Schreiner, i.h. (1970) 1441; Schreiner, i.h. (1990) 358. 29 Petri Cellensis Sermo XXVI In Annuntiatione dominica V. PL, 202, col. 718: „Virgo Virginum... hic designatur per librum intus et foris scriptum; foris humilitate, intus castitate". 30 „Jam manum ad scribendum apponit prudentia: atramcntarium et incaustum de spinis Davidici seminis in Genealógia Matthaei evangélistáé" uott. 31 „... superviens quoque Spiritus sanctus, hanc Scripturam illuminât. Tandem ligandus est liber iste grandis, disciplinae et religionis angelicae corrigiis..." uott. col. 719. 32 De laudibus B.M.V. 1.12 c 7, 4: „ Fuit enim Maria liber... Sic ergo Spiritus sanctus Verbo scripsit, dum ejus cooperatione caro Verbi fuit in utero virginali formata" idézi: Hilg, H., Das „Marienleben " des Heinrich von St.Gallen. Text und Untersuchung, München 1981, 326. 33 „Ich bin daz buoch daz Jôhan sach im trône, vor gotes stuol versigelt rehte schöne, mit siben slözen wol bewart: nieman was der ez dâ torste entsliezen" idézi: Richter, D., Die Allegorie der Pergamentbearbeitung. Beziehungen zwischen handwerklichen Vorgängen und der geistlichen Bildersprache des Mittelalters, m Fachliteratur des Mittelalters. Festschrift für Gerhard Eis, Hg. von G. Keil et alii, Stuttgart 1968, 89. 34 Arnesti archiepiscopi Prag. Mariale c. 85. idézi: Wattenbach, W., Das Schriftwesen im Mittelalter, Graz 1896, 209: „scriptum est in ea digito Dei Verbum illud abbreviatum, quod fecit Dominus super terram .."
