Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 87. (Budapest, 1997)

Fuit enim Maria liber. Megjegyzések az író gyermek és a tintát kiöntő ördög ikonográfiájához

Gorissen Ringbomhoz csatlakozik: őszerinte isHodegetria kiindulópontú ez az ikonográfiái típus, és a donátor és az Isten személyessé váló kapcsolatát illusztrálja.

13 Verdier szerint az írás motívuma a tournai-i álló Madonna szobrokon jelenik meg először, 1375 körül: ekkor Jézus könyvbe ír. Később, a századforduló táján, Mainzban írásszalag helyettesíti a könyvet, végül a franko-flamand miniátorok az ülő Madonna gyermekkel ábrázolásokat bővítik az írás, illetve a tintatartó motívumával. Verdier a baltimore-i tondo leghangsúlyosabb mozzanatának acompassio Máriájának közbenjárását tartja.

14 Urbach Zsuzsa a budapesti Szépművészeti Múzeum képe kapcsán (17. kép) Mária írástudókat, költőket, írókat védelmező szerepét emeli ki. „Az író gyermek pedig a tanító Krisztus előképe."

15 Belting az Andachtsbild képszereplői és megrendelői között létrejövő személyes dialógus kontextusában értelmezi az író gyermek, illetve a tintatartós Madonna típusát.

16 Mindebben nagyon sok az igazság. Azonban két problémát látok. Aki átfogóan tárgyalja a témát, az konkrét irodalmi forrás után kutat, márpedig - e tekintetben Ringbommal értek egyet - több, mint valószínű, hogy ilyen nem létezett. Mások egyegy műből kiindulva próbálnak magyarázatot adni a képtípus egészére, azonban ami érvényes az egyik esetben, az nem biztos, hogy megállja a helyét a másikban. Ha mégis van valami közös eszme a sokféle író gyermek és tintatartós Madonna ábrázolás hátterében, azt véleményem szerint arrafelé kell keresni, amerre Vetter tette az ún. Korbgasse Madonna esetében (22. kép). II. Pellis virginea (szűzi pergamen) A görög logosz szó eredetileg a könyvet, vagy a könyvtekercset magát jelentette.

17 János 1,1 óta (Inprincipio erat verbum...) a tekercs a logosznak, az igének a szimbóluma - ilyenként tartja kezében a gyermek Jézus több bizánci Madonna-típusban. Ringbom és Gorissen tételében - miszerint az író gyermek ikonográfiájának köze van a bizánci Madonnák Jézus által tartott tekercséhez - van igazság, de nem úgy, ahogy ők gondolták. Mint még szó lesz róla, a trecentoban a gyermek által tartott, feliratot tartalmazó tekercs proleptikus motívum: a felnőtt Megváltóra utal. Ezzel szemben a ténylegesen író gyermek ábrázolása az inkarnációval kapcsolatos. Már a bizánci és italo-bizánci Madonnák esetében is előfordul, hogy nem a logosznak, hanem Mária testének szimbóluma a tekercs - végül is ez az, ami az igét 13 Gorissen, F., Das Stundenbuch der Katarina von Kleve. Analyse und Kommentar, Berlin 1973, 241-256. 14 Verdier, Ph., La Vierge à l'Encrier et à l'Enfant qui Ecrit, Gesta 20 (1981) 249. 15 Urbach Zs., in Szépművészeti Múzeum, Szerk. és bev. Garas Klára, Budapest 1985, 59. 16 Belting, H., Bild und Kult. Eine Geschichte des Bildes vor dem Zeitalter der Kunst, München 1990, 472; Belting, H. - Kruse, Ch., Die Erfindung des Gemäldes. Das erste Jahrhundert der niederländischen Malerei, München 1994, 37, 131, 136. 17 Birt, Th., Das antike Buchwesen in seinem Verhältnis zur Literatur, Berlin 1882, 28, 447, 448; Birt, Th., Die Buchrolle in der Kunst, Lipcse 1907, 69.