Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 86. (Budapest, 1997)

ACTUALITÉS DU MUSÉE-MÚZEUMI HÍREK - Egy 15-16. századi lombard mintakönyv restaurálása

EGY 15-16. SZÁZADI LOMBARD MINTAKÖNYV RESTAURÁLÁSA A lombard vázlatkönyvet 1918-ban Bischitz Gyula ajándékozta a Szépművészeti Múzeumnak. Eredetileg kilenc félbehajtott pergament varrtak össze fúzetszerüen, ez alkotta a vázlatkönyvet. A rajzokat tollal és biszterrel készítették. A múzeumba kerülése előtt több alkalommal nedvesség érte a pergament, és jelentős biológiai károsodást szenvedett. Ennek következtében a füzetszerü szerkezet különálló lapokra esett szét, melyek a baktériumok és gombák hatására számtalan helyen kilyukadtak. Változatos méretű, kör alak lyukak jöttek létre. A sok nedvességtől a pergamenlapok erősen hullámosodtak. A művészettörténeti szempontból különösen jelentős vázlatkönyv egyegy lapját rossz állapota ellenére többször is kiállították. Zentai Loránd a múzeum Közleményeinek 40. számában (1973, 113-119) a firenzei mintakönyv hagyomány jelentős emlékeként elemezte a lapokat, melyek motívumai Francesco d'Antonio de Cherico köréhez állnak legközelebb. A naturalisztikus elemekkel gazdagított, modern illuminátor stílusnak de Cherico volt az első jelentős képviselője. A hullámos, hiányos és töredező szélű pergamenlapok a gondos tárolás ellenére is nagyon sérülékenyek voltak. A restaurálás célja a hullámosodás megszüntetése, a hiányok pótlása, azaz a sérülékenység csökkentése volt. A pótlást pergamenöntéssel végeztem. A műtárgy-kiegészítésnek erre a módszerére a Szépművészeti Múzeumban először került sor. Az Országos Széchenyi Könyvtárban már több éve ilyen módon egészítik ki a kódexeket. A pergamenöntéshez pergamenporból, papírpépből és pergamenenyvből álló vizes-alkoholos pépet használnak. A pép kevés vizet és sok alkoholt tartalmaz, így a jó állapotú pergamenek hiányainak pótlásához közvetlenül is használható. Szívóasztalon a hiányos részre adagolják a pépet, amely nagyon szépen és erősen illeszkedik a helyére. Rosszabb állapotú pergamenekre nem öntik közvetlenül a pépet, hanem a hiányoknak megfelelő méretű korongokat öntenek előre egy filclapra helyezett szitaszövetre. A pergamenpép korongokat félszáraz állapotban ragasztással rögzítik a műtárgyon. A ragasztót alkoholban oldva, kevés vízzel kell elkészíteni, így a meggyengült pergamen a ragasztás során nem hullámosodik. A vázlatkönyv lapjait is ezzel a félszáraz pergamenöntési módszerrel egészíttettem ki, mert a meggyengült pergamenen kívül a rajz anyaga, a biszter is érzékeny a nedvességre. A rajzi hiányokat nem egészítettem ki, mert a képi részek kiegészítését nem tartom szükségesnek és etikusnak. A kiegészítés után a pergamenlapok mechanikailag megerősödtek, esztétikai szempontból élvezhetőbbek lettek (51-52. kép).