Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 86. (Budapest, 1997)
Schickedanz a Szépművészetiben
SCHICKEDANZ A SZÉPMŰVÉSZETIBEN Az építészeti kiállítás alapvetően különbözik a képzőművészetitől, mégpedig abban, hogy maguk a műalkotások - az épületek - nem állíthatók ki, hanem csak tervek, fényképek, makettek segítségével (tehát közvetett módon) ismertethetők meg. Az architektúra lényeges összetevői - a tömeg- és a térhatás - nem érvényesülnek, a néző fantáziájára van bízva, hogy a látottak alapján elképzelje. Ezért különleges élmény, ha egy építész életmüvét általa tervezett épület falai között mutatják be, s ezáltal a kiállítás helye maga is kiállítási tárggyá válik. Ez többféleképpen valósulhat meg. Legbensőségesebben úgy, ha az építész saját házából lesz múzeum (e lehetőség talán legszebb példája a Sir John Soan múzeum Londonban), de a méretek ebben az esetben erősen korlátozni szokták az œuvre alapos bemutathatóságát. A másik lehetőség, ha a kiállítást az építész által tervezett valamely fontos - még ha nem is ilyen célra készült épületben rendezik. (Erre példa a közelmúltból Friedrich Schmidt kiállítása a bécsi Városházán.) A legszerencsésebb az, ha az érintett építész múzeumot vagy kiállítási épületet is tervezett, mert ebben az esetben lehet a legtöbbet és a legmegfelelőbb módon érzékeltetni abból, amit alkotott. 1 S ha ráadásul ez az épület tervezőjének főműve, az életmű foglalata, és az időpont egyszerre kerek évforduló a művész életrajzában és a mű, továbbá az előtte fekvő, ugyanezen építész által tervezett tér történetében, akkor 1 Ebből a meglehetősen önkényes csoportosításból kimaradt a legkézenfekvőbb és leggyakoribb lehetőség (mert a szóban lévő életmükiállítástól jellegében különbözik), amikor egy épület létrejöttét (tervezését, pályázatát, építését) mutatják be a tett színhelyén, azonnali lehetőséget adva az összehasonlításra az aktuális állapottal. A Schickedanz-kiállítással egyidejűleg két jelentős budapesti középületben is rendeztek ilyen kiállítást: a Magyar Tudományos Akadémia palotájában az évszázados lappangás után előkerüli pályázati tervekből, az éppen százéves Iparművészeti Múzeumban pedig az építéstörténetről. (Utóbbi pályázatán Schickedanz is részt vett.) Meg kell jegyezni, hogy a Schickedanz-kiállításon legtöbb tervvel és központi helyen szereplő épület maga a Szépművészeti Múzeum volt, így ez a tárlat egy - ha nem is teljes részletességű - építéstörténeti kiállítást is magában foglalt. Ld. A Magyar Tudományos Akadémia palotájának pályázati tervei 1861. (Katalógus és források) - Bewerbungspläne für den Palast der Ungarischen Akademie der Wissenschaften. (Katalog und Schriftquellen), Budapest 1996. és Acs, P., „Keletre magyar". Az Iparművészeti Múzeum palotájának építéstörténete a kordokumentumok tükrében, Budapest 1996.
