Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 86. (Budapest, 1997)

Ezredévi emlékművek múltnak és jövőnek: Schickedanz Albert 1846-1915

Különböző nyilvános pályázatokon elnyertünk több mint nyolc és fél millió forintot ebből lehetett fedezni a restaurálás és a katalógus költségeit. A katalógusban is feltüntetett szponzorok nagyon különböző összegű támogatásából és a szerény hirdetési bevételekből összegyűlt további 800.000 forint, ez az összeg a kiállítás rendezésének költségeihez járult. (A szerény installáció mellett a Barokk csarnok falainak és paravánjainak átfestése és a rajzok keretezése jelentett komolyabb kiadást.) A rendezési költség fennmaradó hányadát a múzeum megelőlegezte, és azt a katalógus bevételéből fokozatosan törlesztjük. Befejezésül néhány szó az eddig magántulajdonban lévő tervanyag további sorsáról: a bútorterveket az Iparművészeti Múzeum, az építészeti terveket és a hagyatékban talált nagyszámú múlt századi építészeti fotót az Országos Műemlékvédelmi Hivatal veszi meg, és a származás feltüntetése mellett gyűjteményeiben helyezi el, ahol azok a kutatók rendelkezésére állnak. Legnagyobb sajnálatunkra a Szépművészeti Múzeumnak nem volt költségvetési fedezete, hogy néhány Schickedanz-akvarellel gazdagíthassa Grafikai gyűjteményének anyagát. A Schickedanz-kiállítás eredményeként az addig csaknem ismeretlen művész a magyar közönség előtt széles körben ismertté vált. Ebben nagy segítségünkre volt a Magyar Televízió, amely az előkészítő időszakban és a kiállítás nyitvatartása alatt összesen nyolc alkalommal (ebből két, megismételt önálló műsorban) foglalkozott Schickedanz munkásságával, illetve a Szépművészeti Múzeumban látható kiállítással. A következő évek fogják megmutatni, hogy a magyarországi és a külföldi kutatók mennyire tudják és fogják a katalógusban publikáltakat felhasználni. GÁBOR ESZTER