Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 86. (Budapest, 1997)
Ezredévi emlékművek múltnak és jövőnek: Schickedanz Albert 1846-1915
szi tevékenység a historizmus mesterei között meglehetősen gyakori volt, az azonban mégis meglepetést okozott, hogy a második világháborúban elpusztult szegedi közúti Tisza-híd építészeti részeit is Schickedanz tervezte, szinte párhuzamosan az Ipolyi Arnold püspök, művészettörténész díszpolgári oklevelének megfestésével. Schickedanz építészeti munkássága csak a kilencvenes évek közepén, az 1896-os millenniumi építkezésekkel kapcsolatosan, illetve a társul mellé szegődő, a szervezési feladatokat elvállaló fiatal bécsi építész, Herzog Fülöp Ferenc feltűnésével lendült fel. Az 1894-et követő bő egy évtizedben épültek főművei, a Hősök tere épületei, ekkor épült terve szerint néhány bérház, síremlék, és ismét szerepelt építészeti pályázatokon. 1990-91 telén világossá vált, hogy a sokoldalú tevékenység feltárására célszerű az egyes részterületeken járatos szakemberekből teamet szervezni. A bútorok feldolgozását Zlinszkyné Sternegg Mária, a hídtervekét Vadas Ferenc, a festményekét Hessky Orsolya vállalta és készítette el. Az alkalmazott festészeti művek (díszalbumok, oklevelek) és apróbb dísztárgyak feldolgozásához Maros Donka (Szilvia) kolléganőnk kezdett hozzá, de rövid idő alatt válságosra forduló betegsége miatt ez a munka félbeszakadt. A síremlékek feldolgozása is elmaradt az azt vállaló kolléga egyéb elfoglaltságai miatt, ugyanúgy le kellett mondanunk a tervpályázatok átfogó feldolgozásáról, valamint a Schickedanz és a Magyar Tudományos Akadémia kapcsolatát feltáró tervezett tanulmányról is. Miközben összeállt az életmű váza, egyidejűleg az is kiderült, hogy az írott forrásokból származó információk és a megtalált műtárgyak csak részben fedik egymást, sok olyan rajz van, amelyet nem sikerült meghatározni, illetve sok lappangó munkáról van tudomásunk. Ezután kezdődött a kutatás lassúbb, de érdekesebb szakasza. A Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának Kézirattárában, pontosabban a Régi Akadémiai Levéltárban (RAL) találtunk olyan leveleket, amelyek arról szóltak, hogy az Akadémia igazgatósága 1884-ben egy kiállítási szekrényt rendelt Schickedanztól. 3 A megrendelőlevél az azonosításhoz elégséges információt tartalmazott. Beszélgetések során kiderült, hogy Szabó Júlia, az Akadémiai Művészeti Gyűjtemények vezetője kevéssel korábban talált az Akadémia épületében (pontosabban a gépkocsiszolgálati helyiségben) egy sérült szekrényt, amelyről azt tudta meg, hogy a két háború közötti időben Bartók Béla munkaszobájában állt és a fonográftekercsek tárolására szolgált. A Budapest Banktól kapott pénzen a szekrényt restauráltatta, és azt elhelyezték az egyik hivatali szobában. Az Akadémia építéstörténetét kutató Kemény Máriában felmerült a gyanú, hogy a szekrény azonos a Divald Koméi által említett könyvszekrénnyel. 4 A Régi Akadémiai Levéltárban talált levelek és építési bizottsági jegy3 MTAK Kézirattár RAL 260/1884. „Tek. Schickedanz tanár úrnak" „A M.T. Akadémia az 1885-ik évi országos kiállításon a saját kiadványait díszes szekrényben kiállítani óhajtván, azon kérelemmel fordulok Tekintetes Uraságodhoz, hogy egy ily szekrény és egy eléje helyezendő asztal tervrajzát és költségvetését előterjeszteni szíveskedjék. Megjegyzem, hogy kívánatos volna a legrégibb ismeretes magyar könyvszekrényt (a bártfait) mintául venni. A szekrény és asztal hossza 2 méter volna." Uo. 66/1885. „...a szekrényre alkalmas helyen alkalmazandó fölirat: Magyar Tudományos Akadémia 1830-1885." 4 Divald, K., A Magyar Tudományos Akadémia palotája és gyűjteményei, Budapest 191 7, 71. „Könyvszekrény, faragott és színezett tölgyfa, gótikus stílusú, készült egy kevésbé hü rajz alapján a bártfai SzentEgyed templom könyvszekrényének mintájára az 1885. évi országos kiállítás alkalmából az Akadémia kiadványai számára. Középen 1885. évszám." (A szekrény ekkor a bizottsági ülésteremben állt.)