Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 86. (Budapest, 1997)
Egy újbirodalmi boroskorsó-címke hieratikus jegyekkel
még datolya, gránátalma stb. gyümölcséből). Azon földiek számára, akiknek képzelete az eget is néha isten szőlőskertjeként (Pyr 1112 d) láttatta, a bor olykor megfizethetetlenül, égnyi távolságban nyújtózott. Tekintettel arra, hogy a sörnek legalább ötszörösébe került, a sör fogyasztási szokásaitól eltérően elsősorban a kiváltságosok italának, presztízs cikknek számított. 9 Nem csoda, hogy a jóféle sötétes, vörös nedű 10 élvezetét a túlvilágra is áhították, biztosítani kívánták (áldozati listák, sírképek), sőt isteneiknek is kedveskedni óhajtottak vele (táplálék áldozati rítusok). A bor árába az előállítási ráfordítások mellett nyilván a magas szállítási költségek is beépültek. Az előállítás munkafolyamatai - nagyvonalakban - jól követhetőek a sírokban megörökített szőlészeti jelenetek alapján. 11 Innen is tudható, hogy a szőlő termesztése kombinált gazdálkodásban folyt: a szőlős „k3nw/k3mw" tulajdonképpen egy fallal körülvett kert 12 volt (gyümölcsöstül, virágostul stb), amelynek közepébe ültették a szőlőtőkéket. Egy újbirodalmi k3mw- szőlős falán való átleskelésre az a híres levélminta nyújt kivételes alkalmat, amely egy - valószínűen példa- és modellértékűnek is felfogható -, deltabeli szőlőültetvényről tudósít. Módunkban áll megfigyelni ennek működését, hozamát, a szállítási körülményeket, így azt is, hogy ott egy előázsiai névtípusú 13 fővincellér /főkertész (hrj k3mw) vezetése alá 21 fő tartozott. 14 Általában véve elmondható, hogy amíg az alacsonyabb sorban lévő kertészek vállára foglalkozásuk jelképpé vált eszköze, a vízhordórúd nehezedett, addig a munkálatokban valószínűen inkább irányítói jelleggel, felügyelői minőségben résztvevő fővincellér vállát egészen más feladatok nyomták. Minthogy a bor minőségét garantálva jelen volt a korsók lezárásánál, a pecsételésnél, némi jártasságot tulajdonítanak neki az írásolvasás terén is, a mezőgazdászi szakértelme mellett. 9 A mindig w/7/-korso űrmértékben mért borra vonatkozó egyetlen megbízható árat a Pap. Turin 1907/ 08 II, 4; III, 5 két szöveghelye (VII. Ramszesz idejéből) mutatja, méghozzá az 1 mnt-kovsó = 2 rézdeben arányban. (Kevésbé biztos források szerint akár az 5 debent is elérhette!). 1-2 debenért viszont jóval több, 1 mdkt-nyx (a mnt-né\ 5-ször nagyobb űrtartalom) sört lehetett lehetett kapni., Vö. Janssen, Jac. J. Commodity Prices from the Ramessid Period. An Economic Study of the Village of Necropolis Workmen at Thebes, Leiden 1975, Part III, & 109. Az alkohol fogyasztási attitűdökhöz Id. még pl. Gaál, E., A sör az ókori Mezopotámiában és Egyiptomban, Budapest 1988. 10 A görög-római kor előtt a fehér bor csak nagy ritkán mutatható ki. A bor színére ld. Lucas, A., Ancient Egyptian Materials and Industries, London 1962 4 , 18; Lesko, L.H., King Tut 's Wine Cellar, Berkeley 1977, 15-21 és még Gordon, H.C., The Wine-Dark Sea, JNES 37 (1978) 51-52. 11 Vö. pi. Lerstrup, A., The Making of Wine in Egypt, GM 129 (1992) 61-82. 12 Alapjelentése „kert" volt a ,Jc3nw" (O- és Középbirodalomban), ,Jc3mw" (az Újbirodalomtól) -ként megjelenő szavaknak. Ezek egymáshoz való viszonyához Id. Abd er-Raziq, M., Die altägyptischen Weingarten (k3nw/k3mw) bis zum Ende des Neuen Reiches, MDAIK 35 (1979) 227-237'. 13 Tipikusnak mondható a fővincellér elő-ázsiai mivolta: a szír-ázsiai területek szőlészeinek ügyességét jelzi nemcsak már az Obirodalomban kimutatható levantei borimport, de az is, hogy az Egyiptomban előállított borok korsóin lévő újbirodalmi feliratok is főleg levantei főkertészeket neveznek meg, vö. Spiegelberg, Lm. (7.j.) 32-34; Helck, W., Zur Verwaltung des Mittleren und Neuen Reiches, Leiden-Köln 1958, 170; uő., Matériáién zur Wirtschaftsgeschichte des Neuen Reiches IV, Wiesbaden 1963, 712, és uő., Winzer, LÄ VI , 1272- 73. 14 Pap. Anastasi IV 6,11-7.8: 7 A3 w vi'-kertész, 4 legény, 4 öreg, 6 gyermek. Vö. ehhez az antik példát: M. Terentius Varró 100 iugerum nagyságú szőlőskerten irányoz elő 15 rabszolgát, közéjük számolva a felügyelőt és felügyelőnét, ld. Rerum rusticarum I 18. 1.
