Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 85. (Budapest, 1996)
A 20. századi román festészet kulcsfigurája: M. H. Maxy és a nemzetközi avantgarde
elnevezésű folyóirat első és egyetlen száma. 72 Az Ilarie Voronca és Victor Brauner együttes munkájával szerkesztett lap az egyik legeredetibb avantgárdé folyóiratnak tekinthető, amely merészségében messze maga mögött hagyja a Contimporanul számos áramlatot magábafogadó modemizmusát. A 75 HP horizontja talán nem olyan tág, mint a Contimporanulé, viszont sokkal koncentráltabb; átütően avantgárdé jellegű, elsődlegesen Voronca és Victor Brauner itt közölt „pictopoezie" című közös munkájának köszönthetően. A színesen nyomott, távolról Sonia Delaunay hatását idéző képvers és a futurista szabad tipográfia, amely a sorok hagyományos horizontális rendjét megtöri, szétdobálva a sorokat, megfordítva az egyes szövegrészeket (fejjel lefelé, vagy merőlegesen állítva), s az írott részekhez szervesen illeszkedő fekete-fehér Victor Brauner és Maxy illusztrációk robbanóan friss és eredeti avantgárdé szellemről tanúskodnak. Noha ennek a számnak nyilvánvalóan Brauner kompozíciói adják igazi erejét - Maxy két linómetszete is szervesen hozzájuk tartozik: sem stílusban, sem szemléletben nem válik igazán el Brauner radikális, absztrakt, geometrikus felfogásától. Mindketten az elvont, nagyvonalúan elrendezett geometrikus fonnák világosan felépített struktúrája építenek, Brauner alkotásaival szemben azonban Maxy metszetei: Szenzuális konstrukció (39. kép) 73 és Táj olajkutakkal (40. kép) 74 még tárgyias, figuratív utalásokat is tartalmaznak, és előadásmódjukban is részletezőbbek. Maxy metszetei nemcsak sziluetthatásukkal érvényesülnek, mint Brauner alkotásai, hanem - legalább annyira - azzal a belső fehér kontúr és vonalkázási módszerrel, amely a fekete foltokból negatívan kirajzolódva a kompozíciók belső szerkezetét jelzi, akárcsak később festményein. Ez az aprólékosabb vonalkázási technika belső villódzással, fojtott feszültséggel, és - bizonyos - plasztikus, térbeli hatással ruházza fel a grafikákat. A 75 //P-ből mindössze egy szám jelenik meg, de mindjárt követi a Punct, amelyből 1924 novemberétől kezdve 16 szám lát napvilágot, majd ennek megszűnése után, 1925 márciusától az Integral, amely egészen 1928 áprilisáig tudja fenntartani magát, bár a végén már inkább csak alkalomszerű publikációkkal. Az Integral főszerkesztője, kiadója M.H. Maxy, a szerkesztésben azonban még többen résztvesznek, így Párizsból Benjamin Fondane és Máttis Teutsch János. Az Integra! alcíme: a modem szintézis folyóirata. Manifesztumát Ilarie Voronce írja az 1. számban. Ez a szöveg már nemcsak a konstruktivizmus, hanem inkább az azt követő orosz produktivizmus eszméit fogalmazza meg, magában foglalva az olasz futurizmus gondolatvilágát is. Ennek értelmében: a század csak a városok jegyében él, s amire szüksége van, az a vasbeton. A művészetek közül a konstruktivizmus a nyertes. A század integrációra törekszik: vers, zene, képzőművészet, festészet, tánc, egymással összefüggésben egy nagyszerű összegzés felé halad. Ami egyedül számít, a szintézis, a konstruktív szellem értelmi rendje, amely megteremti az igazi, klasszikus, integrális rendet. 7> 12 A 75 HP folyóirat egyetlen száma Bukarestben, 1924 októberében jelent meg. Vö.: Bogdan, R., Die Avantgarde-Bewegung in Rumänien und ihr Verhältnis zur Weltkunst,/lrs 2 ( 1969) 95-103; Vanci, -Perahim, M, 75 HP, la revue pictopoétique (előszó), in 75 HP, Párizs 1993 (reprint). 7-19. 73 M. H. Maxy: Szenzuális konstrukció, 1924, illusztráció 75 HP, 1924, o.n. 74 M. H. Maxy: Táj olajkutakkal, illusztráció, i.h., o.n. 75 Voronca, I., Integral manifesztum, Integral 1(1925) 4-5. Magyarul közli: Bajkay, R. É., Konstruktivizmus, Budapest 1979, 347-349, Simon Kinga fordítása.
