Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 85. (Budapest, 1996)
A 20. századi román festészet kulcsfigurája: M. H. Maxy és a nemzetközi avantgarde
kifelé haladva építkeznek, és alkotnak plasztikus formákat. Ezzel szemben Maxy müve éppen ellenkezőleg, a mélybe vonja a tekintetet, újabb és újabb rétegeket feltárva, sejtetve, furcsa, ambivalens mélység-illúziót vált ki. Ebben a szemléletben Maxy egy orosz festő-szobrásszal, Nikolaus Pevsnerrel osztozik, aki - akárcsak Archipenko Berlinben élt, ugyanabban az időben, mint Maxy, és részt vett az „Első orosz művészeti kiállítása-ón is, 1922 őszén. Hogy konkrétan hatott-e Pevsner Maxyra, bizonyítani nem tudjuk, de a szemléletbeli rokonság meglehetősen nagy közöttük, legalábbis ami Maxynak az idolos művét illeti. Akárcsak Pevsner, Maxy is a kép külső felületéből kiindulva, újabb és újabb mélységeket vált ki, amelyek, az egymáson áttűnő síkok transzparenciája révén egyszerre, többfajta mélyedést alkotnak a figura testében. Pevsner müvei celluloidból készültek - így a transzparencia és mélység egyaránt valódi volt míg Maxynál mindez - természetesen - a festmény illúziójából adódott. Maxy művén a mélység egy helyen még fokozatosabban érvényesül: a nőalak kezében tart egy keretet (dobozt?), amely mögött újabb mélységek nyílnak meg - mintha a figura testének belsejébe nyernénk betekintést. Külön érdekessége a képnek a női alakhoz szervesen hozzátartozó, tőle arányokban tökéletesen eltérő figura - amely idol vagy bálvány címen is szerepel. Az apró alak ugyanolyan barnás-vöröses színekben jelenik meg, mint az akt - a feje azonban kifejezetten afrikai maszkra emlékeztet - s nyomott arányai is afrikai szoborra utalnak. Tekintettel arra, hogy a néger szobrok Berlinben ugyanolyan divatban voltak a húszas években, mint korábban Párizsban, Maxy ugyanúgy találkozott velük a Der Sturm kiállításain, mint Waiden lakásán, vagy galériákban. Hogy számára ezek a „primitív művészetet" képviselő maszkok milyen fontosak voltak, arról az is tanúskodik, hogy mikor 1924-ben a Contimporanul kiállítást megrendezi, ceyloni és kelet-ázsiai maszkokat állít ki 63 a képzőművészeti alkotásokkal együtt. * Ez - az 1924 novemberében nyíló - tárlat a román avantgárdé mozgalom történetének legnagyobb eseménye. Hasonló - ugyancsak nemzetközi - tárlatra Kelet-KözépEurópában 1920 után egyszer került sor, 1924 áprilisában, ugyancsak az adott, helyi avantgárdé folyóirat, a Zenit rendezésében, Belgrádban. 64 A résztvevők személye egy kivételével - tökéletesen eltért, tehát nyilvánvalóan egészen más szervezésről volt szó. A bukaresti tárlatot Maxy rendezi, a bizottságba rajta kívül még Ion Vinea és Marcel Janco tartozik. 65 Ez a bemutató, mint ahogy Pintilie leszögezi, a Contimporanul folyóirat megelőző internacionális hatósugarú tevékenységének volt köszönhető. 66 63 Prima Expozitie Internationale, Bukarest, 1924. A kiállítás katalógusát közli: Contimporanul 5051(1924). A kelet-ázsiai, ceyloni müvek 124-129 sz.-n szerepelnek. 64 Az első (és egyben utolsó) nemzetközi Zenit kiállításra Belgrádban, a Stankovic Zeneiskolában, 1924 áprilisában került sor. Katalógusul a Zenit 25-ös száma (1924) szolgál. 65 A katalógusban, a mütárgylista előtt a következő megjegyzés szerepel: ,,Ce catalogue est incomplet à cause du retard des transports, un grand part des oeuvres annoncées nétant mente encore arrivées à l'heure de mise en place." Contimporanul i.h. o.n. 66 Pintilie, i.h. 51.
