Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 85. (Budapest, 1996)
A 20. századi román festészet kulcsfigurája: M. H. Maxy és a nemzetközi avantgarde
Maxyt ennek a tárlatnak a révén hívták meg a berlini Novembergruppéba. 30 Bejutását nyilvánvalóan könnyítette - elősegítette - mestere, Arthur Segal ajánlása is, aki ennek a forradalmi szemléletű, baloldali művészcsoportnak egyik alapító tagja volt. Amikor 1923 őszén a Grosse Berliner Kunstausstellung Novembergruppe részlegében három festménnyel szerepelt, akkor gyakorlatilag bekerült az akkor legelismertebb művészek nemzetközi mezőnyébe. Az évente megrendezett nagy berlini tárlatok közül éppen ez, az 1923-as, emelkedik ki az itt bemutatott számos főművel, az új tendenciákkal, amelyek együttesen - és külön-külön is tudtak érvényesülni. Arthur Segal hat Prizma-képpel („Prismatisches Bild") van jelen, Péri László híressé vált háromrészes kompozícióját, El Liszickij Proun-terét („Prouneraum") mutatja be. Maxy itt valószínűleg leginkább Segal szemléletéhez zárkózott fel: Meisseni ábrázoló festménye és a másik két kép (amit biztosan nem tudunk azonosítani) is erre enged következtetni. A művészeti kronológia szempontjából különösen figyelemreméltó Maxy részvétele a berlini tárlaton: hiszen mindössze három évvel korábban festette meg azt a Kalapos férfit, amely még kifejezetten Iser stílusának sajátosságait mutatja, és szinte semmi nem jelezte, hogy attól el szeretne távolodni. Berlinben a művész váratlanul gyors sikereket ért el. Rövid időre a nemzetközi avantgárdé táborának belső tagjává vált. * Hogy Maxy miért tért haza 1923 nyarán, pontosan nem tudjuk. Valószínűnek tűnik, hogy a berlini sikereknél még jobban vonzotta az, ami közben Bukarestben történt, és amiből - távolléte idején - természetesen nagyrészt kimaradt. Hazatértével mindjárt megfordult a helyzet: egyszerre a központba, az érdeklődés és a támadások kereszttűzébe került. Míg Berlinben beilleszkedett a meglévő keretekbe: a Segal-iskolába, a Sturm Galériába, a Novembergruppe csoportba, addig Bukarestben a kereteket részben neki magának kellett megteremtenie, illetőleg a meglévő formákat (folyóiratok, kiállítási helyek, iskola stb.) új értelmezésben felhasználnia. Szerepe Bukarestben annál fontosabbá vált, mivel részben éppen az ő közreműködésével, 1923-tól a román avantgárdé mozgalom legizgalmasabb, legdinamikusabb periódusa bontakozott ki. Mint ahogyan a román művészettörténet egyes szakaszai sem esnek feltétlenül időben egybe a kelet-közép-európai művészeti fejlődés megfelelő szakaszaival, ugyanúgy Maxy egyéni életútjának egyes állomásai sem felelnek meg minden esetben a román festészet nagyobb korszakainak. Míg Maxy 1920-as Kalapos férfiba tökéletesen beilleszkedik az adott, akkor uralkodó és elfogadott nemzeti törekvésekbe, egy-két évvel későbbi alkotásai már tökéletesen elkülönülnek ezektől, és a Berlinben kialakult nemzetközi avantgárdé szerves részévé válnak. Mikor Maxy 1923-ban visszatér hazájába, és képeit magával hozza, s otthon bemutatja - sőt, még egy ideig hasonló szellemben alkot - akkor a korabeli román hivatalos művészethez képest forradalmian újnak, mások számára elfogadhatatlannak tűnnek kompozíciói. Hogy miért hatott Maxy annyira meglepőnek kortársai számára, azt a román festészet 1923-as helyzetképe ma30 Kliemann, H., Die Novembergruppe, Berlin 1969; Pavel, A., in Kat. Arthur Segal i.m. (9.j.) 84.
