Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 85. (Budapest, 1996)

A 20. századi román festészet kulcsfigurája: M. H. Maxy és a nemzetközi avantgarde

festve. Az alap szinte egyforma négyzetekre, vagy téglalapokra oszlik, amelyeken keresztül a tematika áttetszővé válik, mintha egy kristályprizma oldalain keresztül lámánk."

13 A kristály-hatású prizmán keresztül, a látvány apró elemekre való felbontása és ismét összeállítása M. H. Maxy, a tanítvány számára ugyanolyan fontossá vált, mint mestere, Segal számára az 1922-23-as években, mint ahogyan erről Maxy Segalról írt cikke is tanúskodik.

14 De még sokkal kézzelfoghatóbban árulkodnak a két művész kapcsolatáról azok a Maxy művek, amelyeket berlini periódusából ismerünk: Akt fátyollal (29. kép),

15 Csendélet (30. kép)

16 és Meissen (31. kép).

17 Akárcsak Segal festményein, ezeken a müveken is az egész képfelület tökéletesen ki van töltve - egyetlen olyan részecske sincs, amely háttérnek, vagy akár másodrangú fontosságúnak lenne tekinthető. Mintha egy laza háló feszülne a belső kereten belül, s erre rakodnának rá a kristályos részek, amelyek - egy bizonyos távolságból szemlélve - vibráló, csillogó együttest hoznak létre. A kompozíció valóságos alkotóelemei - a női akt, az asztal és a ráhelyezett tárgyak, vagy az ugyancsak darabokra tördelt meisseni utca a figurákkal behatóbb szemlélet során bontakoznak csak ki. Az akt-festménynél az apró, vibráló egységeket egy-két, rejtettebb fonna fogja össze, s úgy tűnik, mintha csak ezeken keresztül érzékelhetnénk a látványt. Segal hatása akkor sem tűnik el Maxy festészetéből, amikor már ( 1923 után) ismét Bukarestben alkot, így például a Tájkép (32. kép)

18 és Tájkép olajkutakkal II.

19 című alkotásokon a tökéletesen kitöltött felület nagyobb egységekre van tördelve, mint a korábbi képek, de a különös belső megvilágítottság, a kristályos szerkezet itt is érvényesül. * Valószínűleg Segal hatására, de mindenképpen berlini tartózkodása idején ismerkedhetett meg Maxy Robert Delaunay orfista festészetével is - amely Segal „ekvivalencia" elméletének is egyik fontos forrása volt. Delaunay kiállított már korábban is a Der Sturm Galériában, s Berlinben ebben az időben is igen ismert volt, hatása tovább gyűrűzött.

20 Befolyása Maxy festészetében különös módon - inkább az 1924 utáni időszakban, így például Az író Alexander Dominiéportréján (33. kép)

21 érvényesül. 13 Vanci, M. idézi Segalt in Bulletin analytique des périodiques de l'Europe de l'Est, Párizs. 1981, 25, 56. 14 Az Integrálban közölt cikk német nyelve arra enged következtetni, hogy Maxy ezt még Berlinben fogalmazta meg, 1923 nyara előtt, és talán eredetileg német publikálásra szánta, s csak később adta oda a román folyóiratnak. 15 M. H. Maxy: Akt fátyollal, 1922, olaj, vászon, 91 x 70 cm, j.b.l.: Maxy 922, Muzeul National de Artâ, Bukarest. 16 M. H. Maxy: Csendélet, 1922, olaj, vászon, 80 x 69 cm, j.b.l.: Maxy 922, Muzeul National de Artâ, Bukarest, ltsz. 8293. 17 M. H. Maxy: Meissen, 1922, olaj, vászon, 80 x 69 cm, j.j. hátul: Maxy 22, Muzeul National de Artâ, Bukarest, ltsz. 10347. 18 M. H. Maxy: Tájkép, 1926(?), olaj kartonon, 70 x 50 cm, j.j.l.: Maxy, egykor Hugo Handel tul. 19 M. H. Maxy: Táj olajkutakkal II., 1928(?) olaj, 50 x 69 cm, j.n. in Oprea, i.m., o.n. 20 Gaethgens, W. G., Delaunay in Berlin, in Delaunay und Deutschland, Kat. München 1985, 264-284. 21 M. H. Maxy: Az író Alexander Dominié portréja, 1925, olaj, karton, 70 x 49,7 cm, j.b.f: Maxy 25, Muzeul National de Artâ, Bukarest, ltsz. 7221.