Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 85. (Budapest, 1996)
A 15-16. századi német és osztrák szobrászat néhány regionális kérdéséhez
szabadon hagyott részen bort tároló favödör. Ennek közelében az egyik apostol ruhájára kapaszkodó kiskutya élénkíti a kompozíciót. Az asztalon kenyér, korsó, néhány apostol előtt szögletes tál. Az étkező alakok mellett poharaikat emelő figurák szerepelnek. Az apostolok mozdulatai viszik a tekintetet jobb és balfelé a felső sorban. Az alsó sorban a két középső alak gesztusa kapcsolja össze ezt a külső oldalt a központi figurákkal. A dombormű szereplői mind laposan faragottak. A mozgalmas kompozíció, a figurák és drapériák határozott karaktere arra utal, hogy bár provinciális munkával állunk szemben, az alkotás valamilyen jelentősebb példakép hatására készült. A dombormű 1951-ben került a Régi Szoborgyűjtemény letéti anyagába. A szakirodalomban mindeddig kétszer, és csupán alapvető adatokkal szerepelt. Az 1930-as évek elején az Ernst Múzeum aukcióján volt kiállítva, mint dél-német munka. 16 A Szépművészeti Múzeum Régi Szoborgyüjteményének 1966-os vezetőjében pedig német mester alkotásaként szerepelt. 17 Ez utóbbi műben tévesen szerepel a hátoldal évszáma 1494-ként, ugyanis 1498 olvasható rajta. Kérdés azonban, hogy nem később, talán már műkereskedésben került a domborműre ez az évszám. Feltűnő a festetlen fa sötét tónusa, mely messziről azt a benyomást kelti, mintha tölgyfából készült volna az alkotás. Ezt az a kőolaj alapú anyag okozza, mellyel a hársfát kezelték. Ez az eljárás elterjedt volt a 19. és a 20. század fordulóján. 18 A dombormű részleteihez érdekes analógia említhető: az egykori bécsi Schwarz-gyűjtemény Jézus jeruzsálemi bevonulását ábrázoló domborműve (24. kép). 19 Ez szintén sötét páccal bevont hársfából van és szélességi mérete megegyezik a budapesti darabéval. Fent a fán kisméretű alak látható, a bevonulást megelőző, Zakeussal kapcsolatos bibliai történetre való utalásként. 20 Háttérben a város falai jobb oldalon öt apostol álló alakja. A Schwarz-gyűjteményben sváb mester 1500 körüli munkájának tartották. A lapos faragás, a ruharedők kialakításának hasonló módon töredezett karaktere, az alakok fejtípusa rokonija a két domborművet. A bevonuló Krisztus bal profilja igen közel áll az Utolsó vacsora jobboldali felső apostolfigurájának bal profiljához (23-24. kép). Az állatok elnagyolt, szinte stilizált, sima felületű ábrázolásmódja is hasonló. A provinciális karakter ellenére feltételezhetjük, hogy mindkét alkotás ugyanazon jelentősebb műhely befolyása alatt készülhetett. így jutunk el a wettringeni-oltár mesterének köréhez. Ebből a körből való az az 1520 körüli predella, mely az Utolsó vacsorát ábrázolja. A mű jelenleg Schwäbisch Hallban, a Szent Mihály-templom sekrestyéjének Szent Mihály-oltárán áll. 21 A kom16 Két grófi hagyatékból valamint főúri és más magánbirtokból származó festmények, műtárgyak és bútorok, Az Ernst Múzeum aukciói XLVI., Budapest 1931, XLII. tábla, 1229. szám. 17 Balogh, i.m. (6. j.) 27. 18 Budai Sándor restaurátor megállapításai. 19 Sammlung Hans Schwarz Wien. Werke der Bildenden Kunst und des Kunstgewerben des XIII. bis XVIII. Jahrhunderts. Rudolph Lepke's Kunst-Auctions-Haus, Berlin 1910. Nov. 20., 64. szám, 17. tábla. A dombormű méretei m.: 61 cm, sz.: 142 cm. A dombormű barnára pácolt hársfa. 20 Sachs - Badstübner - Neumann, i.m. 100-108. 21 Bier, J., Der Meister des Wettringer Altars. Ein Schüler Riemenschneiders, Das Münster, Zeitschrift fúr Christliche Kunst und Kunstwissenschaft ( 1955) 148, 15. kép. Erre a műre való utalás Dr. Balogh Jolán letéti anyaggal kapcsolatos cédula-katalógusában szerepelt. Köszönetet mondok Dr. Kristina Hegeinek, aki ezt az alapvető tanulmányt számomra másolatban elküldte.
