Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 85. (Budapest, 1996)

Egy feltárás dilemmái. Johann Kupezky A művész önarcképe feleségével és fiával című festményének restaurálása

az ábrázolás módjával, a motívumok bonyolult, de kiegyensúlyozott elrendezésével és a megfestés kimagasló színvonalával, gondosságával olyan művet kívánt létrehozni, amely kifinomult, érett portréfestészetének minden csínját egyesítette és ezen túl, szeretteihez való ragaszkodását is láttatni akarta. Az ábrázoltak A kép közepén álló kisgyermek Johann Christopher; a művész fia 1716-ban született Bécsben, a megfestéskor 2-3 éves lehetett. Ennek alapján sikerült a festmény datálása: a hármas portré 1718-1719 között készült. Nagyon valószínű, hogy a Bécsben festett önarcképek közül a sorozat utolsó darabja volt, hiszen Kupezky 1723-tól már Nürnbergben dolgozott. Kupezky egyetlen fiúgyermeke 17 éves korában, himlőben halt meg.

9 Igen művelt, tehetséges fiatalember volt, és Kupezky nagy reményeket fűzött hozzá, mesterségének folytatását várta az ifjútól, aki nemcsak jól rajzolt és festett, de kitűnően zenélt, és latinul, görögül és németül is beszélt. A hármas portrén kívül számtalan későbbi Kupezky önarcképen is szerepel.

10 A budapesti képmás a gyermek általunk ismert legelső ábrázolása, és talán a legszebb is, hiszen nemcsak a reneszánsz viseletet idéző krapplakk-vörös ruha megfestése káprázatos, de az olajzöld sapka és a tolldísz keretezte fiatal, kedves, nyílt tekintetű arc, a ragyogó kék szempár visszaadása is mesteri. A gyermek vonásai félreismerhetetlenül az anyjáéra hasonlítanak. Kupezky bravúros könnyedséggel és olyan elevenen tette fel a színeket, hogy az arc megformálását egyetlen fázisban meg tudta oldani, ami egy gyermek lefestésénél nem kis koncentrációt és gyorsaságot igényelt (9. kép).

11 A művész felesége, Susanne Klaus kissé oldalra tekintve, majdnem frontális ábrázolásban látható. Kupezky 1710 januárjában vette nőül Bécsben első mesterének, Benedikt Klausnak a lányát. Klaus egykor a fiatal Kupezkyt házába fogadta, tanította és munkákkal bízta meg. Amikor Kupezky 1709-ben Itáliából Bécsbe költözött, szere9 Füssli, mint szemtanú beszéli el, hogy a művészt mennyire lesújtotta fiának korai, váratlan halála. Kupezky korábban kiskorú leányát is elvesztette és e tragédiákat nem tudta feldolgozni, öreg korára megkeseredett és időnként súlyos depresszióba esett. 10 Egyik legismertebb portréja a braunschweigi Landesmuseumban található. A képmást Kupezky 1729 körül festette Nürnbergben, amikor Christopher 12 éves volt. A kettős portrén a művész egy asztal előtt ül, tőle balra, közvetlenül mellette áll a fia kottát tartva. Az asztalon egy klavikord részlete is látható. A kompozíció szerepel Bernhard Vogel híres metszetsorozatában is: Vogel, B., Ioannis Kupetzky incomparabilis artificis imagines etpicturae...,Nürnberg 1745. Vö. Safafik, i.m. 16. kép. 11 Lásd az arcról készült ultraviola felvételt (9. kép). A vékony festés ellenére a felület igen tónusgazdag, és a mélyebb rétegek is egyöntetűen egy fázisban készültek.