Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 84. (Budapest, 1996)

Francesco Vanni ismeretlen rajza

A Szépművészeti Múzeum rajza stílusát, rajztechnikáját, ikonográfiáját tekintve szervesen illeszkedik Francesco Vanni rajzainak fent tárgyalt együttesébe. A lap alján látható felirat: „B. Folli", egy kortárs sienai festő neve azonban szükségessé teszi, hogy a rajzot Sebastiano Folli ( 1569-1621 ) azonosítható rajzaival is összevessük. A Vannihoz hasonlóan ugyancsak a korábbi sienai hagyományokhoz, a közép- és észak-itáliai érett reneszánsz festészet klasszicizáló képviselőihez, a század végi római festészet mérsékelten manierista irányzataihoz, a legközvetlenebbül legfőbb példaképének, Francesco Vanni féltestvérének, Ventura Salimbeninek (1568-1613) ábrázolásmódjához kapcsolódó művész stílusa Vanniéval is igen rokon, rajzaik részben az Uffiziben is, de főként a sienai Biblioteca Comunale rajzgyűjteményében gyakorta együtt, régi gyűjtőktől származó kölcsönösen téves attribúciókkal szerepelnek. Folli működését és rajzstílusát csak a legújabb kutatások kísérelték meg valamelyest is tisztázni: a biztosan neki tulajdonítható müvek egyértelműen elárulják, hogy rajzmodora, technikája nehézkesebb, alakjainak ábrázolásmódja bizonytalanabb, egyhangúbb Vanni eleven, csiszolt, virtuóz stílusánál.

11 Neve valószínűleg később került a budapesti rajzra, mely egy ideig talán az ő birtokában is lehetett, hiszen a 17. század első két évtizedében a három művész, Vanni, Salimbeni, Folli szoros kapcsolatát és együttműködését írott és tárgyi dokumentumok is bizonyítják.

12 Jóllehet Vanni az érett reneszánsz festészet hagyományait követő mintaképeihez, Federico Baroccihoz, a Zuccari-, a Carracci-testvérekhez hasonlóan mindig nagy gonddal, sok rajztanulmánnyal készítette elő festmény-kompozícióit, fennmaradt rajz-œuvrején belül is feltűnő a Mária-Mária Magdolna alakcsoporthoz készített vázlatrajzok, csoportváltozatok viszonylag magas száma. A jelenség okát minden bizonnyal a korszak vallásos gondolat és érzelemvilágának bizonyos áramlataiban, a 16. századi egyházi festészet ennek megfelelő ikonográfiái sajátosságaiban kell keresnünk.

13 15. századi flamand mintaképek nyomán a század végén jelentek meg az itáliai festészetben a Passió egyes jeleneteiben Mária szenvedésének (lo spasimo) hangsúlyos, felfokozott ábrázolásai, melyek a 16. század folyamán főként a Keresztlevételt ábrázoló kompozíciókon, de a szenvedéstörténet más epizódjain is példátlan népszerűségre tettek szert. Jóllehet a katolikus egyház rigorózusabb teológusai sztoikus ideálok szellemében és az evangéliumi leírás szövegszerűségének védelmében küzdöttek Mária eszméletvesztéssel kísért szenvedésének „méltatlan", „túlzott" ábrázolása ellen, más irányzatok, 11 Összefoglalóan: Cairola, A., Sebastiano Folli 1568-162

F delta erisi del manierismo al Seicento senese, Siena 1956; Capresi Gambelli, D., in L'arte a Siena sotto i Medici 1555 1609, exh. cat. Siena 1980, 163-167; Bagnoli, A., Alcuni disegni sicuri di Sebastiano Folli,

in Per A. E. Popham, Consigli Arte, Parma 1981, 97-105.. A budapesti rajzot Francesco Vanni müvének ismeri cl mind P. A. Riedl (1990, június 4-én kelt levelében), mind A. Bagnoli (1994. augusztus 25-én kelt levelében). 12 17. századi források egybehangzó állítása szerint a sienai Chiesa di Santa Maria degli Angcli detta il Santuccio oltárképét (Madonna in Gloria con il Bambino e santi) 1610-ben Vanni kezdte el, Salimbeni közreműködésével, majd, mindkét művész halála után 1614-ben Folli fejezte be, vö. Mostra di opere d 'arte restaiirate nelle

province di Siena e Crosseto 111-1983, exh. cat. Siena, Genova 1983, 201 -104, 59. sz. 13 A kérdésről összefoglalóan: Hamburgh, H. F., The Problem ofLo Spasimo of the Virgin Cinquecento Paintings of the Descent from the Cross, Sixteenth Century Journal 12 (1981)4. sz., 45-75.