Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 84. (Budapest, 1996)

Görög vadászok a Szépművészeti Múzeumban. A Budapest-Split szarkofág

A darabot először A. Conze,

5 majd-postumus cikkében-G. Rodenwaldt elemezte;

6 mindketten csak a legnagyobb, a Budapestre került töredékeket tárgyalták. Bár a szarkofág előlapjáról a spliti töredékek alapján ma jóval teljesebb a kép, mint Rodenwaldt idején,

7 a lap közepének egy jelentős része még mindig hiányzik (3. kép). Az előlap bal felét tartalmazó faragványon gyalogos és lovas vadász látható, akik egy nyilván előttük ábrázolt (elveszett) állatra támadnak. Alattuk, egy szikla tövében, lándzsa találta, hátsó lábára lerogyó vadkan, akinek a torkába kutya mar (csak a feje maradt meg). Az előlap jobb oldalát több töredék alkotja: két lovas és három gyalogos vadász látható rajtuk. Hármójukról megállapítható, hogy balra (visszafelé) néznek; alighanem a másik kettő is a képmező hiányzó közepén ábrázolt cselekmény felé tekinthetett. Erre a részre Cambi és Nagy is egy további lovast feltételezett. Ez azonban aligha helyes, mert így az előlap túl hosszú volna.

H A Bg jelű, a szarkofág jobb feléhez pontosan illeszkedő spliti töredék

9 alsó részén megőrződött ugyanis az alapvonal alá faragott Jjölgyfalevél-sor hozzávetőleges közepét jelző függőleges pálcatag kicsi csonkja (3. kép, kiemelve). Ez a csonk a fényképen nem látszik, az eredetin és a gipszöntvényen azonban biztosan azonosíthatónak látszik. A rövid főoldalon a tölgyfalevél-sort középen kettős véset tagolja két szembenéző félre (4. kép).

10 A Bg töredék tehát meghatározza az előlap épen maradt felének méretét: kb. 90 cm. így a szarkofág hossza mintegy 180 cm lehetett (magassága pedig 96 cm)." Ez egyben azt is jelenti, hogy a hiányzó részre nem fér el egy további, a többivel azonos hosszúságú lovas, és egy (háttérbe faragott) gyalogos.

12 Helyesebbnek látszik erre a részre egy újabb vadat: (hegyikecskét vagy szarvast) feltételezni a rövid főoldalon látható vadkecske mintájára. Ezt támasztja alá az a megfigyelés is, hogy a hosszú főoldalon lévő második állatnak a spliti Be töredéken

13 megmaradt jobb mellső lábán 5 Conze, i.m. (l.j.) 17-20.4. t. 6 Rodenwaldt (1952) 31-42. Bár cikkében nem említi azokat, alighanem tudott a Splitben maradt töredékek létezéséről, amelyeket R. Egger is megemlített a Forschungen in Sahna 2. kötetében (1926): Cambi (1984) 185. 11. j. 7 A spliti töredékek alapján biztosra vehető pl., hogy a hosszú főoldal jobb széle oroszlánnal nem egészíthető ki, s hogy nem lehetett medve vagy párduc a ma is hiányzó szakaszon (Rodenwaldt [1952J 3234; bővebben 1. alább). 8 Nagy (1992) 69, 8. k. ugyan Cambinál ([1984] 190, 12. k.) rövidebbre rekonstruálja a szarkofágot, de még az általa becsült, az 1992-es összeállítás alapjául szolgáló méret (kb. 200 cm) is mintegy 20 cm-rel hosszabb a valóságosnál. 9 Cambi (1984) 190, 4. és 11. k. (a szövegben tévesen ő/jellel). 10 L. pl. egy arlcs-i Hippolytos-szarkofág hasonló díszítésű bázisát; jól látszik rajta a középső osztás (vö. Rogge [1995] 50. sz., 96. 1; 103. 2. k. Az antithetikus komponálású ornamenseknél, mint amilyen a tölgyfalevél-sor is, szükségképpen találni középső osztást. Egyéb ornamensek egyedi típusú középső osztómintával: Achilleus-szarkofág, Róma, Mus. Cap. 218, vö. Rogge (1995) 23. sz., 44. t., akanthus-inda; Meleagros-szarkofág, Athén, NM 1186, vö. Koch (1975) 160. sz., 128. t., hullámos fonat-minta. 11 Rodenwaldt (1952) 34 - az agrigentói Hippolytos-szarkofág alapján - két méternél is hosszabbnak gondolta a darabot. 12 Nagy a lovasok hossza alapján rekonstruálta a szarkofágot. A gyalogos kísérő jelenlétét Cambi szerint a lovasok-gyalogosok váltakozó sora teszi indokolttá (Cambi [1984] 191); szerinte mindegyik lovasnak gyalogos kísérője volt. 13 Cambi (1984) 190,4. és 9. k.