Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 83. (Budapest, 1995)
Gustave Doré rajzai a Szépművészeti Múzeumban
GUSTAVE DORÉ RAJZAI A SZÉPMŰVÉSZETI MÚZEUMBAN Gustave Doré nevét elsősorban könyvillusztrációi tették híressé, pedig nemcsak grafikai œuvre-jc jelentős, festett és szobrokat is készített. 15 éves korában ismerte meg Charles Philípon-t, a párizsi élclapok híres szerkesztőjét, 1 aki a Journal pour Rire-hen közölte rajzait és karikatúráit. Doré ekkor a rajzolás mellett már litográfiával is foglalkozott és a festészet terén szintén tett előrehaladást. Az 1850-es évek elején figyelt fel egy újabb grafikai technikára, amelyet az angol Thomas Bewick fedezett fel a 18. század végén. Ez az eljárás a modern fametszés volt, amelynek előnye abban állt, hogy Bewick a dúcok készítéséhez a nagyobb nyomást el-bíró puszpáng! at használta. A harántmetszésű fadúcokon vésővel és éles szerszámokkal - a régi vastagabb és durvább vonásokkal ellentétben - a vékony vonalak olyan hálózatát tudta létrehozni, amely a rézkarc-technika jellemzőivel rendelkezett. Doré a módszert úgy tökéletesítette, hogy a fekete-fehér kontrasztok csodálatos variációjával fokozta a tónusok finomabb átmeneteit, növelte a modellálás festőiségél. Ez utal nyitott számára a nagy példányszámban nyomtatott könyvek igényes, művészi illusztrálásához. Rajzait korának legkiválóbb fametszői kivitelezték, akiknek munkáját figyelemmel kísérte és még menet közben is eszközölt javításokat. Illusztrációkkal látta el Byron, Shakespeare, Rabelais, Balzac, Dumas és még sok más híres író művét, később a Bibliát is. Már 1855-től foglalkoztatta Dante Divina commediája illusztrálásának gondolata. Először az első részhez, a Pokolhoz készített rajzokat. A mű megjelentetéséhez nehezen talált kiadót, pedig saját költségén gondoskodott papírról, dúcokról és a nyomtatásról. A kötetet végül a párizsi Hachette kiadó jelentette meg francia szöveggel 1861-ben, és a 3000 példány egy hét alatt el is fogyott. 2 A könyv 76 képe közül a 8. Dantét és Vergiliust ábrázolja a pokol kapujában. A fekvő téglalap alakú fametszeten, meredek sziklák között, a barlang bejárata előtt áll a két költő: a hegyek fölött derengő fény megvilágítja alakjukat és az egész előteret. Doré a Divina commedia egyes jeleneteiréíl festményeket és akvarelleket is készített. 3 Ezek közé tartozik a budapesti Szépművészeti Múzeum akvarellje is, amelyen 1 Doré az 1850-es évek elején festette meg Philipon arcképét (Párizs, Musée Carnavalet). Renonciat, A., La vie el l'œuvre de Gustave Doré, Paris 1983, 41, 43. 2 Riedel, W., Doré und die graphischen Techniken, in: Gustave Doré, Illustrator-Maler-Bildhauer, Kiáll. Kat. Hannover 1982. I. 74-75. 3 Emile Doré, a művész öccse mondta: „le Dante est le chef-d'œuvre de mon frère et son ouvrage de prédilection; il aimait à ce point qu'il en a reproduit maintes fois les sujets à l'huile et à l'aquarelle". Roosevelt, B.; La vie et les œuvres de Gustave Doré, Paris, é.n. 195. Doré 1861-ben készüli nagyméretű olajfestményéi Dante és Vergilius a pokol kilencedik körében - a Salonban állította ki (ma Bourg-en-Bresse, Musée de l'Ain). Gustave Doré. Kiáll. Kat. Strasbourg 1983, 29.sz.
