Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 83. (Budapest, 1995)
Adalékok Sisto Badalocchio rajzművészetéhez
riahajlat szilárd szerkezeti elemként mintegy összefogja a környező' kisebb ruhagyú'ró'déseket mindkét lapon. Az árnyékfoltok puha kidolgozása részben eldörzsölt, részben sűrű, finom párhuzamos krétavonalakkal történt. Az eredendő' inspirációt ehhez a felfogáshoz nemcsak általánosságban, hanem konkrétan is Correggiótól merítette Badalacchio. Egyrészt abból a Krisztus az Olajfák hegyén kabinetlképból (London, Apsley House, Wellington Museum), amely ez idő tájt Reggio Emiliában volt, 16 ahol Badalocchio is dolgozott, s amelyhez hasonló technikában készült egy rajztanulmány (London, British Museum). 17 Másrészt minden bizonnyal hatottak mesterünkre Correggio kupolafreskójának alakjai, amelyeket gondosan tanulmányozott. Itt közöljük ennek egyik bizonyítékát, a firenzei Uffizi egyik rajzát, 18 amelyen Badalocchio-említeti rézkarcsorozatával összefüggésben' 1 ' - Correggio kupolafreskójának egy részletét másolta le (58. kép). A versóhoz közölt analógia 1615-ös datálása és a rectóhoz közel álló Justitia tanulmány 1613-as dátuma, valamim az a közismert tény, hogy Badalocchio emíliai tevékenysége alatt került ismét közelebb a pármai hagyományokhoz, főként Correggióhoz, arra a következtetésre vezet, hogy a budapesti rajzot is a 17. század 2. évtizedére datálhatjuk. A poétikus fényeffektusok, a Carracciak reformjához hű, egyszerű, klasszikus kompozíció és a tájábrázolás iránti érzékeny érdeklődés a fő erényei annak a szakirodalmat nem túlságosan foglalkoztató sacra conversazione festménynek: a Madonna Szt. Mátyással és Szt. Ferenccel című oltárképnek (63. kép), amely pedig a pármai Galleria Nazionale állandó kiállításán szerepel, 20 s amelyhez a budapesti Szépművészeti Múzeum egyik első grafikai gyűjleményvezetője, a nagytudású Hoffmann Edith hozzákapcsolt egy kompozíciórajzot a gyűjteményből (65. kép). 21 A festmény készülési idejére vonatkozóan provenicnciája és stílusa ad támpontot. Oltárkép volt a Szt. Anna oratóriumban 1913-ig. az oratórium megszűnéséig, s innen került a pármai képtárba. Feiice da Mareto a pármai templomokról és kolostorokról szóló tanulmányában közli a templom rövid történetét. 22 A Szt. Anna oratórium korábban a Szt. Mátyás konfraternitásé volt, akik 1613-ban emeltették az épületet, s 1617-ben költöztek ide. mint önálló székhelyükre. Nyilvánvaló, hogy az oltárkép, amely a bal oldali eist) kápolnát díszítette, s amelynek egyik alakja Szt. Mátyás apostol, abból az időből való, amikor a templom a Szt. Mátyás testvériségé volt. Mátyás apostol alakja a bal oldal előterében kifejezetten kiemelt, a bárd, vértanúságának eszköze is világosan látható attribútum. A művész utal isteni kiválasztalására az apostolok sorába: ezt jelzi a Szentlélektől eredé) fénycsőva, mely feléje mutat. Ez az ábrázolásmód a Legenda Aurcában megfogalmazottaknak felel meg: Szt. Pál tanítványa, Dionysius Areopagita itt említett 16 Gould, C, The Paintings of Correggio, London 1976, 96A k. 17 Di Giampaolo. M., Correggio. I Disegni. Torino 1988. 88.sz. 18 Vörös kréta barnás papíron, 407 x 544 mm, ltsz.: 14695 F. |lJ The Illustrated Bartsch i.m. 30.sz. 2(1 Ltsz.: 1192, olaj, vászon, 218 x 134 cm; Hoffmann, E., A Szépművészeti Múzeum néhány olasz rajzáról (Über einige italienische Zeichnungen im Museum der bildenden Künste), A Szépművészeti Múzeum Evkönyvei {Jahrbücher des Museums der bildenden Künste. Budapest) 4 ( 1927) 148, 152, .39.k.; Quintavalle, A.Ü., La Regia Galleria di Pamut, Roma 1939, 68-69; Maestri della Pittura del Seicento emiliano i.h. 233. 21 Hoffmann, i.h. (18j.) 38.k. 22 Feiice da Mareto, Chiese e Convenu di Parma, Parma 1978, 231-232. Köszönetemet fejezem ki Lucia Fornari Schianchinak a képpel kapcsolatos információiéri.
