Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 83. (Budapest, 1995)
A vak tekerőlantos. Egy zsánermotívum a hagyomány tükrében
A VAK TEKERŐLANTOS EGY ZSÁNERMOTÍVUM A HAGYOMÁNY TÜKRÉBEN A Szépművészeti Múzeum 1994. évi új szerzeményei között szerepel egy kisméretű fára festett olajkép, 1 amelyet a múzeum egy budapesti magángyűjteményből vásárolt meg (37. kép). A mű 1971-ben került a védett műtárgyak listájára, az akkori meghatározás szerint 16. század végi flamand festőmunkájaként. A kép középpontjában egy vak koldust láthatunk, aki kutyájával és tckerólantjával faluról falura, városról városra járva keresi kenyerét. Ajelent színhelye falusi utca, a háttérben dolguk után siető alakok, jobbra disznót vágnak, balra egy ablakban könyöklő fehérkendó's nó'pénzt ad a botjára támaszkodó, karján kosarat tartó koldusasszonynak, vele szemben egy kalapos férfi a ház előtt üldögélve szemléli az eseményeket. A kép közepén jelenik meg a népes és zajos gyerekhad által körülvett koldus, a korabeli mindennapi élet közismert figurája, a liereman. A festmény állapota néhány apróbb, főleg a kép szélein látható sérüléstől eltekintve jónak nevezhető, a kissé megsárgult lakkréteg alatt a festett felület jórészt homogén. Kisebb javítások és átfestések figyelhetők meg pl. a kép bal szélén üldögélő kalapos férfi arcán, a mögötte látható épületen, jobbra az ablakban könyökk') figurán és néhány más helyen is. A festménynek mindenekelőtt rajzos festői stílusa szembeszökő, mely részben a lépten-nyomon előtűnő előrajznak, valamint a rendkívül vékony, sokhelyütt lazúrosán kezeli lestett felületnek köszönhető. A mű sajátossága ezen kívül a számos helyen szándékosan szabadon hagyott alapozás, melynek világos tónusát a művész szemmel láthatóan belekomponálta a kép színvilágába (38-41. kép). Az infravörös refleklográffal készült felvételeken (I.R.R.) jól kivehető' az a vékony ecsettel készült, rendkívül finom, mégis gyakorlott kézre utaló előrajz, amely csupán a kompozíció fő vonalait mutatja (42-43. kép). 2 A festményen elsőpillantásra feltűnik a kompozíció kifogástalan térbeli elrendezése. Azáltal, hogy a festő a kép két szélére egy-egy épületet helyezett, s a jelenet színteréül a háttér felé kanyargó utcát választotta, a néző tekintetét a központi figurára, a vak vándormuzsikusra irányítja, akinek alakja egyébként is kiemelkedik az őt körülvevő gyerekek közül. Másrészt a művész a képen látható különféle jeleneteket egységes látvánnyá fogja össze, világossá téve az egyes csoportok pontos térbeli helyzetét. A tekerólantos központi 1 Ltsz.: 94. i ; tölgyfa, olaj. 43 x 61 cm. : A festmény technikai vizsgálatában nyújtott segítségééit Szentkirályi Miklós forestallrátomak tartozom köszönettel, a részlet fotókat és az I.R.R.-felvételeket Szilágyi Sándor készítette.
