Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 83. (Budapest, 1995)

Bekarcolt és festett írásjelek az Antik Gyűjtemény görög és itáliai vázáin

Semmiféle megjegyést nem lehet fűzni a 25 amphorához és keveset a 24-hez; a phi dipinto nem túlságosan ritka, de ismert példái nem sorolhatók valamely szorosabban összetartozó csoportba (Würzburg 260, B típusú amphora, valószínűleg korábbi; Sotheby, 1986, dec. 8-9, 293, n-a tétel, jóval korábbi). A 26 kratér jóval érdekesebbnek látszik; az AT rövidítést nem lehet túlságosan sokféle módon folytatni, ezért jó oka van a feltevésnek, hogy a vázajelzéseknek ez a típusa (TM 4B típus) egyetlen ember kezétől származik. Bonyolítja azonban a helyzetet, hogy közülük néhány valamivel késóTibi vörösalakos csészén jelenik meg, és valószínűbb, hogy ezek etruszk tulajdonos-jelzések, mint sok más esetben is a kylixeken. Az írás kevés útmutatást ad a döntés megkönnyítéséhez. Valójában a 26 váza dipintoyà némiképpen különbözik a többi feketealakos edény alfa-alakú jelétől; egyébként is az egyetlen oszlop-kratér a hét (vagy nyolc) nyak-amphora mellett, bár ez a számarány egyáltalán nem meglepő a kereskedő-jegyek közt.

4 A legérdekesebb a váza-jegyek közül a vörösalakos példányok egyikén van, a London E 195-osztályba tartozó, az 5. század közepe után készült 16 hydrián (ARV 1077,3; TM 1F,4 és 3.

t., 15.sz.). Talpa alatt a bekarcolt À,r|ia>'

Ota szó olvasható, ami arra utal, hogy ezen a néven nevezett vázák csoportja társult valamilyen módon a hydriához.

5 Az ilyen szállítmányok esetében rendszerint a vázák száma is meg van adva, de itt, néhány más esethez hasonlóan, nincs nyoma. A valamivel korábbi 15 vörösalakos hydria a részben fekete-, részben vörösalakos vázáknak abba a nagyszámú és nagy időtávolságot átfogó csoportjába tartozik, amelynek példányain a graffito NV jelzéssel kezdődik (TM 9F típus). Minden amellett szól, hogy közfőnév vagy melléknév rövidítése (többek között: túlságosan hosszú perióduson keresztül van használatban ahhoz, hogy egyetlen személyre vonatkozzék, emellett gyakran járulnak hozzá számnevek), de magyarázata egyelőre bizonytalan. AE minden valószínűség szerint vázanév rövidítése, mint lekanis. lekané vagy lékythos (ión alfabétummal, az E hosszú magánhangzó). A Chicago-festő két másik edényén, egy Campaniából származó hydrián (New York 06.1021.190) és egy stamnoson (Oxford 1929.779) is ugyanez a graffito olvasható. A 13 kráteron az egyetlen vonal egy általánosan és ugyancsak hosszú időn át használt jelzés változata lehet (TM 18C típus); úgy gondolom, annak a jelzésére használták, hogy az edény athéni vásárló részérc van fenntartva. A többi vörösalakos váza graffitőx közül a 14 kráteré bétának vagy két egymás mellé írt deltának olvasható; az utóbbi olvasatban a jelentése „húsz". Ilyen számot jelölő'jegyek, amelyek rendszerint a szállítmány mennyiségét adják meg, elég gyakoriak ebben a korszakban, de egy húsz kráterból álló szállítmány túlságosan nagy volna, különösen ebben az időben (kisebb edények esetében nagyobb számok is előfordulnak, de ilyen nagyméretűeknél nem; 1. erről 7M50és Gill, OJA 6, 1987, 121-125); az írásmód sem bátorít arra, hogy a graffit/A delta-párnak olvassuk. A 17 skyphos graffitóyd túlságosan széles körben fordul elő' ahhoz, hogy különösebben tartalmas magyarázatot lehessen fűzni hozzá; alighanem az AN ligatúrája. Az egykorú vörösalakos vázák közt nincs rá több példa, de ezeken az írásjegyek, kivéve a 18C típusúakat, egyébként is csak elszórtan fordulnak elő és igen vegyes formájúak (a TM-ben a 65. lap 19. jegyzetében adott 4 A 4B típus listája kiegészítendő egy valószínűleg a Vörös Vonal-festőtől származó nyak-amphorával, egykoriondoni műkereskedelemben (Ede 8020). 5 A Phialé-festö hydriáján [ARV, 1020,90; Froning. H.. Katalog der griechischen und italischen Vasen, Museum Folkwang, Essen, Essen 1982, 78.

sz.) található graffito talán közel áll hozzá, de Froning szerint modern. Nem tudtam meggyőződni róla, mennyire helytálló ez a vélemény, de mindenesetre utalok a kérdésre.