Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 83. (Budapest, 1995)
Fa halotti szobrok a budapesti Egyiptomi Gyűjteményben
kanyarodik vissza a mellre és közép felé hajlik. A kicsiny, háromszögletű, komoly arc festése zöld, a szemeket fekete kontúrok jelzik, éppúgy, mint az arc két oldalán a szakállt felerősítő és a halántékig érő szalagokat. Az orr széles, a száj kicsiny, ajkai húsosak. Az álltól hosszú, 1,2 cm vastag fekete isten szakáll nyúlik le csaknem a paróka aljáig, a vége kifelé hajlik. A mellet sima, ovális, fehér gallér borítja. Alatta, középen egy sor, fehér alapra fekete tintával írt, függőleges, kurzív feliratsor vonul a lábfejig. A testet elől-hátul vörös alapon fekete festésű, hálós díszítés borítja. A hátoldalon a paróka plasztikusan kidolgozott, alsó szegélye 0,6 cm-re kiemelkedik. Alatta, középen fehér alapra fekete tintával írt függőleges felirat olvasható. Mind az elülső, mind a hátsó oldalon látható felirat kurzív jellegű és Oziriszhez szóló, rövid imát tartalmaz. Elől: (6. kép) Dd mdw in Wsir hnty Imntiw ntr c 3 nb 3bdw n k3 n Wsir it-nír rj cc 3 m3 c-hrw s3 n Hnsw-ms "Ozirisz mondása, aki a Nyugatiak élén van, Abydosz uráé: Ozirisz istenatya Kha-aa Igazhangu Ka-jának, Khonszumesz fiának." Hátoldal: (5. kép) Htp dj nsw Wsir hnty Imntiw nb 3bdw n Wsir it-nír H LC 3 m3'-hrw "Áldozat, amit Ozirisz, a Nyugatiak elöljárója, Abydosz ura ad Ozirisz isten-atya Kha-aa Igazhangunak." A szobor tulajdonosának, Kha-aa pap (it- ntr) személye nem fordul elő a késői kori nevek között. 21 Apja, Khonszu-mesz 22 legközelebbi említése egy XXV. dinasztia-kori fa sztélén megörökített személyhez kapcsolható. 2 ' Maga a szobor azonban genealógiai összefüggések nélkül is megerősíteni látszik XXV. dinasztia kori, de mindenképpen a Szaiszi kor előtti származását. A nyúlánk .v/j-szobroktól és a kivájt papirusztartó Ozirisz és oziriánus halotti szobroktól alapvetően különböző, de a Ptah-Szokarisz-Ozirisz szobrok - eddig ismert konvencionális példányai közé még be nem sorolható szobor jelenik meg előttünk. Felépítését, festését és díszeit tekintve Raven III. csoportjába tartozhat, ahol a legtöbb variáció előfordul. 2 ^ A fej már a szaiszi példányokra jellemző, a szem magasságában kiszélesedő, majd a mellre visszahajló, nagy parókát és a hosszú isten-szakállt viseli, de a parókából kitekintő, bájos és komoly arc sem a szaiszi koporsók, sem az usébtik, sem pedig a biztosan e korra datálható Ptah-Szokarisz-Ozirisz szobrok merev kifejezéséhez nem hasonlítható. Annyi állapítható meg, hogy a Szaiszi kor előtti időben készült, mielőtt még a sírmellékleteket elöntötte volna az a konvencionális ábrázolásmód, mely kánonivá vált a XXVI-XXX. dinasztia közötti korban, s így a hagyományossá vált PtahSzokarisz-Ozirisz faszobrok egyik legkorábbi példányának tekinthető. A Ptah-Szokarisz-Ozirisz szobrok készítésének fénykora a Ptolemaiosz kor első felére tehető. Az élénk színű festéssel, többnyire gazdag díszítéssel borított, gyakran nagyméretű és arányos példányok, valamint a provinciális, nagy számú és igen gyenge minőségű szobrok, melyeket Raven a IV. csoportba sorolt, 23 egyaránt e szobortípus széleskörű elterjedéséről és népszerűségéről tanúskodnak. 21 "3-b3 formában kérdőjellel: Lieblein, 2342; Ranke. PN II. 269, 13. 22 Ranke, PN 1,271. 7. " Munro, P., Die spatägyptischen Totenstelen, Glückstadt 1973. 188. Coll. Sabattier. fa sztélén: Hnsw-ms, Dd-jst-jwf- nh fia, Id. Meulenaere, H. De - Limme. L„ - Quaegebeur, L. Index et Addenda, Bruxelles 1985, 67. 25 Raven, i.m. 266-271, IV. típus.
