Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 82. (Budapest, 1995)
Biztos pont egy "hitvány festő", a padovai Angelo Zoppo munkásságában
A szerződés ezzel az Angelo mesternek 1489-ben kifizetett Keresztrefeszítésre utal? Az egyik lehetőséget a félreértésre az a refektórium adhatná, amely ugyanazon udvar keleti oldalán helyezkedett el, vagyis "a pihenő refektórium, ahol a szerzetesek esténként olykor mentesülnek a szilencium alól." 21 Ezen helyiség részére festette Domenico Campagnola a Lakoma Ijévi házábani, amely jelenleg a monostor társalgójában látható. 22 Gervasinak a 17. század végéről származó tanúsága szerint azonban ez a refektórium csak később, 1550-53 között épült meg Ignazio da Genova apát kezdeményezésére. 23 Egy másik refektóriumról, a Confraternità del Gesù épületétől délre "pro forensibus", vagyis idegenek részére fenntartott helyiségről már 1426-ban történik említés 24 , de az bizonyosan megkülönböztető jelzővel szerepelt volna a dokumentumban. Ha még marad bennünk szemernyi kétely, akkor ez csak a monostor régi magjának refektóriumával lehet kapcsolatos, amely a Ludovico Barbo által kezdeményezett reform előtt épült, és attól a konyhától keletre helyezkedik el, amely mind a böjti, mind a pihenő refektóriumot kiszolgálta. Ez a helyiség mindenütt mint régi refektórium szerepel, és éppen ebben volt az a 15. századi Keresztrefeszítés, amelyet Brandolese említett és Cavalcaselle tanulmányozott. Maradék kételyünk is eloszlik azonban, ha szem előtt tartjuk az alábbiakat: 1) Ahol a dokumentumokban minden pontosítás nélkül "refectorio" szerepel, ott per definitionetn a legnagyobb refektóriumról van szó (40. kép), amelyet azért építettek, hogy a nagy káptalanok alkalmával befogadja a Santa Giustina kongregáció valamennyi tagját, és ahol 1445-ben átalakítási munkák folynak. 25 2) Angelo mester az egész refektórium díszítését vállalja - "kötelezi magát, hogy a refektóriumban megfesti a Keresztrefeszítést és minden mást, amit az atyák kívánnak" 26 és csakugyan, mint látni fogjuk, a falakon körbefutó fríz is ugyanannak a műhelynek a munkája. Angelo mester ugyanebben az időszakban freskókat készített a vendégház (jelenleg a noviciátus) kerengője számára is. Erről a munkáról egy 1489. november 5-i keltezésű dokumentumunk van, amelyben a festő a befejezetlenül maradt rész 21 Gervasi, Lm. (20.j.) 60. 22 Saccomani, i.h. (16.j.) 23 Gervasi, Lm. (20.j.)60. 24 Ekkor kap engedélyt a Confraternità del Gesù, hogy oratóriumot építsen "a régi magtár alatt, amelyhez keletről a templom, délről az idegenek részére fenntartott refektórium, nyugatról a kerengős udvar, északról pedig a Szent Márton kápolna csatlakozik..." Vö. Sartori 1970, Lm. (7.j.) 431. 25 Gervasi szerint - i.m. (20.j.) 33 - Ludovico Barbo (1413 és 1424 között) "a régi templom romjainak építési anyagából felépítette a böjti refektóriumot és a fölötte lévő cellákat", dc Mauro Folpcrti da Pavia, Barbo fővikáriusa és 1437-től 1457-ig öt ízben apát, volt az, aki "végleges formát adott a böjti refcktóriumnak és vesztibulummal látta cl..." (uott., 36-37) és Bernardo da Piaccnza apát (146167) építette újjá a tetőzetét (uott., 41 ; Cavacii, J. szerint - Historianun Coenohii D. Justinae Patavinae lihri sex, Venetiis 1606, 229-230 - cz utóbbi apát a refcktórium vesztibulumát bővítette, "triclinij vcstibulum auxit"). A dokumentumokból kiderül, hogy 1445-ben "a dormitórium, a refcktórium, a kórház és a vendégház költséges, dc felette szükséges építése" folyik. Sartori 1970, i.m. (7.j.) 432; 1453. május 18-án Guido Gonzaga óriási összeget adományoz a monostor "nagyobb építkezésének" befejezésérc, különös tekintettel a dormitóriumra, "amely valószínűleg a refcktórium fölötti, és keleti oldalával az új, legnagyobb kerengőre néző dormitóriummal azonos" (Trolesc, G., Guido Gonzaga benefattorc della congregazione di S. Giustina, in Kat. / secoli di Polirone. Committenza e produzione artistica di un monastero henedettino, a cura di Piva, P., Quistcllo 1981, 496-509, Különösen 502-503; uő., Ludovico Barbo e S. Giustina, Roma 1983, 225). A kerengőt csakugyan mint "claustro novo"-t említik 1453-ban, mint "claustro penes refcctorium"-ot 1454-ben és 1467-ben ismét mint új kerengőt (ez fog helyet adni Parcntino freskóciklusának és festett kerengő lesz a neve). 26 Vö. 7.j.
