Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 82. (Budapest, 1995)
Biztos pont egy "hitvány festő", a padovai Angelo Zoppo munkásságában
BIZTOS PONT EGY "HITVÁNY FESTŐ", A PADOVAI ANGELO ZOPPO MUNKÁSSÁGÁBAN A Szépművészeti Múzeum Közleményeinek 1962-es évfolyamában Lionello Puppi 1 egy 1951-ben a budapesti múzeumba került, vászonra áttett freskótöredékkel (35. kép) foglalkozott, amely az ájult Máriát ábrázolja a kereszt tövében, három sirató asszony és Szent János között. 2 A kutató megállapította a mű szoros stílusrokonságát egy, a Scalzi kolostorból származó és ma a padovai Museo Civicóban őrzött oltárképpel, amely a gyermek Jézus imádását ábrázolja Keresztelő Szent Jánossal és Szent Jeromossal 3 , valamint két, szintén a Museo Civicóban lévő, vászonra áttett freskótöredékkel, (íjász, Katona két oszlop között) amelyek egy harmadik töredékkel együtt a Scuola di San Marco e San Sebastiano nagy freskósorozatának fennmaradt darabjai. 4 Az oltárképet Cavalcaselle és Berenson Jacopo da Montagnanának tulajdonította, akinek neve a három freskótöredékkel kapcsolatban is többször felmerült. Utóbbiakat mások, köztük Adolfo Venturi magának Mantegnának a műhelyéből származtatták. A mesterkéz nyilvánvaló azonossága az említeti műveken - nem hagyva ki közülük a Scuola harmadik töredékét, a Szent Márk prédikációját sem, amelyet 1976-ban már Puppi is a csoporthoz sorolt 5 - egy eladdig észrevétlenül maradt festőegyéniség megismeréséhez adta meg az Szívélyes segítőkészségéért hálás köszönettel tartozom Francesco Trolese atyának (O.S.B.). Köszönetet mondok továbbá Tátrai Vilmosnak és társaimnak a nyomozómunkában: Luciano Bcllosinak, Giorgio Fossaluzzának, Tiziana Francónak és Fcdcrica Toniolónak. 1 Puppi, L., Angclo Zotto és néhány padovai freskó a XV. századból, SzMKözl 21 (1962) 122-128. 2 Ltsz.: 51.2972, 78x127 cm. Pigler, A., Katalog der Galerie Alter Meister, Budapest 1967, 412 (mint Mantegna követője); Museum of Fine Arts, cd. Tátrai, V., Budapest 1991, 92 (mint padovai iskola, 1490 körül). Jelenlegi őrzési helyérc 1951-ben került a budapesti Ráth György Múzeumból (157.sz.), ahol Giuseppe Fiocco szóbeli közlése alapján jó megközelítéssel Jacopo da Montagnana munkájaként tartották számon. Vö. Gombosi, Gy., Dipinti italiani nci Musci Ráth c Zichy di Budapest, Rivista d'Arte 14 (1932) 327. Korábban Bécsben kétszer cserélt gazdát: a 19. század közepén Fcstctits Sámuel gyűjteményében találjuk (de nem szerepel az 1859-cs árverési katalógusban), utána Böhm József Dániel szobrásznál, majd 1865-ben Alexander Posony műkereskedő árverésén. Ráth György vásárolta meg, az ő gyűjteményében látta Frimmcl 1892-ben (Frimmcl, Th., Kleine Galeriestudien I, Bamberg 1892, 258; 1888-ban a budapesti Műcsarnok magángyűjteményben művekből rendezett kiállításán szerepelt). 3 Spiazzi, A.M., in Kat. Da Bellini a Tintoretto. Dipinti dei Musei Civiei di Padova dalla meta del Quattrocento ai primi del Seicento, cd. Ballarin, A. - Banzato, D., Milano 1991, 91-92. 4 De Nicole Salmazo, A., uott., 66-69. A freskók azt a termet díszítették, amelyben az 1475-ben épített Scuola káptalani gyűléseit tartották. Luigi Pizzi, aki Mantegna műveinek vélte őket és 1818-ban néhány rajzot készített róluk, cgy 1481-cs dátumról számolt be, mint előtte már Portcnari (1623), Salomonio (1701), Giovanni Battista Rosctti (1780) és Pietro Brandolese (1795) is. Ez a dátum igen nagy valószínűséggel megfelel a freskók tényleges készülcsi idejének. 5 Puppi, L., in Kat. Dopo Mantegna. Arte a Padova e net temtorio nei secoli XV e XVI, Milano 1976, 22. A kísértést, hogy a három töredéket más-más kéznek tulajdonítsák, időben elhárította Dc Nicolö Salmazo, i.m. (4.j.) 69. Egy szinten leválasztott és vászonra (65x71 cm) áttett negyedik töredék (38. kép) is azonosítható: A törökök által hurcolt Szent Márkxó\ van szó, amely Luigi Pizzi rajzának (39. kép) köszönhetően ismerhető fel. A töredék a Sotheby's egyik müncheni árveréséről (1991. december 5-6, 203. sz., mint 16. századi olasz iskola) került a londoni Walpolc Gallcrybc.
